Mikor is voltak azok a boldog békeévek. Amelyekről nagyszüleink annyit áradoztak. Elődeink az első világháború borzalmai, a világ népességét megtizedelő spanyolnátha-járvány után tíz évvel lélegeztek fel először szabadon. A világválság és Hitler hatalomra kerülése még csak szokványos, az élettel együtt járó mellékzöngéknek tetszettek. Óh, azok a gyönyörű harmincas évek, amikor az amerikai, német és angol slágerek már nemcsak a mozikban és a bárokban harsogtak, hanem a legújabb lemezeiket is megvehettük. S, ahogyan megdalolták – szólt a rádió is. Tessék mondani, a húszadik század vége felé miként juthat egy fiatalember eszébe, hogy ennek az igazán szórakoztató polgári világnak a táncdalaiba, kupléiba beleássa magát? Mi vehette rá, hogy gramofon és CD lemezek garmadáján át magáénak tudhassa ennek a szép kornak az összes táncdalát? Aki egy kicsit is hisz a genetikai örökség tudományában, aki nem vonja kétségbe a reinkarnáció összes misztikumát, gyorsan megfejtheti a titkot.
Kerényi Dávid, dédnagyapja Barakonyi Imre, anyai ágon egy neves Békés megyei zenész és zeneszerző volt. A vér nem válhat vízzé, ahogy mondani szokás. A szülők egyáltalán nem erőltették, hogy egyetlen fiúk a zene világában találja meg a helyét. Ám engedtek az unszolásnak és megvették a zongorát, amin aztán Dávid, szorgalmas gyerekként zongorázni tanult. Akár egy jól kereső bárzongoristává is válhatott volna, de az atyai ágon is működött a genetikai örökség. Számára a neves miskolci Földes Gimnáziumból egyenes út vezetett a budapesti közgazdasági egyetemre. A száraz számok embere viszont nem tudott teljesen megszabadulni fiatalkori hobbijától, bárhová is költözködött, zenei archívuma ereklyeként mellette volt.
- Miután édesapám a média világában találta meg a helyét, magam is gyakran elgondoltam, hol, hogyan hasznosíthatom magamat az igazán speciális tudományommal. Ki gondolta volna, hogy rajtam kívül sok ezer embert érdekelhet még, mire ropták a két világháború között a szórakozóhelyeken, a házi rendezvényeken. Milyen számok pörögtek a gramofonokon. Családilag nálunk van egy Kabos Gyula filmek albuma. Nagyapámmal, apámmal sokszor nézegettük ezeket, annyiszor, hogy akár fejből felidézhetem az összes poént, viccet. Nincs olyan filmbéli jelenet, amelyet ne ismernék. Sőt, korábban még az óriási művész utánzására is képes voltam. Annyira, hogy kedves szüleim gyerekként még büszkén produkáltattak is a társaságban. Ezekben a filmekben rendre felcsendültek azok a táncdalok amelyek a harmincas évek miliőjét, ahogy ma mondják a feelingjét meghatározták. Végül ebbe annyira beleáshattam magam, hogy eljött az idő, amikor ezt a tudásomat aprópénzre válthattam.
Folyt köv. ( Melyek Dávid kedvenc számai, mikor indult az első önálló rádiósműsorra és még sok másra választ kaphatunk a következő fejezetben. Többek között azt is megtudjuk, hová lett az első és utolsó zongorája.)