Van egy sejtelmem, idáig bármi is történik a világban úgy is minden begyűrűzik hozzánk is. És most nemcsak az oljaválságra gondolok, amikor vasfüggőny választott el minket a nyugati szomszédainktól, s még csak nem a megállíthatatlan koronavírusra. Kimondottan az internet még szabad és egyre inkább szabadosabb világára gondolok.
Trump elnök úr nagy hodólója a Twitternek. Leszarja az újságírókat, tudja ha a toalettben bepötyögi a véleményét, álláspontját, óhaját, sóhaját azt többen olvassák majd mint bármelyik újságot. S gyorsabban terjed mint ha ugyanezt a ra bírná.
Ám az internet világának van egy nemkivánatos mellékhatása is. Míg a tévé előtt ülők, csak úgy a családban, maguk között anyáznak addig a twitteren , facebook oldalakon bárki válaszolhat, megírhatja a legmocskosabb véleményét is.
A nagy Oroszországban és a baráti népi Kinában ez a fajta úgynevezett interaktív véleménynyílvánítás meg lesz zabolázva. Ha nem azt mondod amit hallani szeretnének a központban akkor megtalálnak, lekapcsolnak és megy érted a rabszállító. Annyi nagy fekete autó már nincsen régen még lehetett. Egyébként Oroszországnak saját hálozata is van így kockázatos, vészhelyzetben csak meg kell nyomni azt a bizonyos le kapcsoló gombot. Utána a nép azt írhatja amit akar, de a szerzőn kivül a kutya se csámcsog rajta.
A világon azért választunk vezetőket, hogy megtudjuk mikor mit kell csinálni. Ez helyén is volna.
Nálunk is létezik már olyan törvény, hogy közösség ellen uszító, gyülöletkeltő tartalmat nem lehet büntetlenül megosztani a közösségi portálokon. Ha mégis , az elsőszámú felelős a portál tulajdonosa, szerkesztője aki nem moderálja kellőképen a posztokat. Ha gondunk van a rólunk alkotott véleményekkel, a minket becsmérlő beírásokkala rendőrségen kivül a médiahatósághoz is fordulhatunk jogorvoslatért. A zsaruknak nem kellemes feladat ezeknek a feljelentéseknek a kivizsgálása. A beírók általában névtelenek, pofátlanul nem vállalják az arcukat, s a rendőröknek nyomoznia kell a poszt megalkotójának az IP címe után. Persze ha külföldi szerverről szórakozik valaki azt esélytelen megtalálni. Ilyenkor a portál tulajdonosát kellene megcincálni, a csatornát kizárni a szolgáltatásból. S tetemes bírságot kiszabni az üzemeltetőre, különösen akkor ha ezzel üzletszerűen, többszörös visszaesőként garázdálkodik a világhálón.
A bíróságon általában azzal védekeznek az ilyen sunyi elkövetők, hogy a közszereplőknek az átlagosnál többet kell türniük, tehát őket szabadon lehet gyalázni, sértegetni, mocskolni. Ez a közszerelés negatív mellékhatása. Kérdezem , mint sértett, mint megbántott, ki számít közszereplőnek? S nekik miért is kell visszavágás nélkül türni a becsületükbe gázolók nyílvános vélemény cunamiját. Szerintem, hibás érvelés, amíg a miniszterelnök vagy a köztársasági elnök nem követ el vállalhatatlan beszólásokat addig senki sincs felhatalmazva ugyanerre a modortalanságra.
Trump most radikális intézkedéseket készül meghozni az őt támadók ellen. Jól teszi. Közszereplő a javából, de mégse járja , hogy ennek alapján sértegessék.
Magyarország csonka ország, egész Magyarország a mennyország. Itt mindenki ismer mindenkit, de ettől én még nem leszerek közszereplő, s nem is szeretnék ilyen módon azzá válni. Akinek mentális problémái vannak mondja el, ne kiméljen, de tegye ezt az arcával. Beazonosíthatóan, hátha mások rajta is találnak hasonló apró szeplőket.
S akkor itt lejjeb már itt van Amerika. Ahol remélhetően az orrára koppintanak annak akik mások becsületébe gázolnak. Lesz ott munkájuk a rendőröknek az ügyészeknek , a bíróságoknak és az ügyvédek se halnak éhen. S mi is követjük ezt a szisztémát.
CNN hírcsatornáMinden troll álmát próbálja megvalósítani Donald Trump amerikai elnök azzal az elnöki rendelettel, amit hirtelen dühében hozott meg mára virradóra: ha a rendeletének tényleg lenne valós jogi hatása – ami szakértők szerint nem valószínű – az a többi között azzal járna, hogy
a hozzá hasonló trollok azért is perelhetnének, ha egy weboldalról leszedik az általuk kiposztolt tartalmat, bármilyen durva legyen is az.
A másik hatása az lenne, hogy bármilyen közösségi oldalt, blogot vagy weboldalt perelni lehetne a nem általa kirakott tartalom, vagyis a kommentek és a júzerek bejegyzései miatt.
A sztori elejét sokan ismerik. Trump elnök szerdán egy kétrészes twitben intézett kőkemény, beszólós támadást Kalifornia kormányzójának terve ellen, hogy a járványra tekintettel bővítse a levélben szavazás lehetőségeit. Az elnök azon tombolt, hogy a levélszavazás szerinte eleve csalással, a szavazólapok meghamisításával jár, a kormányzó szerinte ráadásul többmillió szavazólapot küldött ki „bárkinek, aki az államban él, függetlenül attól, hogy ki ő és hogy került oda”.
Az elnöki twitben szokás szerint a légből kapott állítások keveredtek a könnyen cáfolható ténybeli hazugságokkal. Csakhogy a Twitter erre szokatlant lépett: a két twit mellé odarakott egy-egy linket „Ezek a tények a levélszavazásról” szöveggel, amik egy olyan “fact checking” – vagyis az elnök állításait az elérhető tényekkel összevető – Twitter-oldalra vezetnek, ahol röviden összefoglalva és pontokba szedve leírták, a mi a valós helyzet a levélszavazással és Kaliforniával.
A Twitter „egyes, leülhet” hangulatú lépése nyilvánvalóan megalázó volt Trumpra nézve, aki – természetesen további twitekben – bosszút esküdött, és azzal hencegett, hogy egy napon belül olyan elnöki rendeletet fog hozni, ami majd jól megfingatja a szerinte a belpolitikába beleavatkozó közösségi odalakat.
Az elnök szokásos hetvenkedéseit nézve már az is meglepetés volt, hogy ezek után tényleg kibocsátott egy villámgyors elnöki rendeletet. Ennek egy mondatban az a lényege, hogy megkönnyíti a közösségi oldalak és már tartalomszolgáltatók elleni pereket, amiket az ezekre kiposztolt felhasználói tartalom miatt indítana bárki.
De a részletek ennél az egy mondatnál jóval érdekesebbek.
Azt, hogy egy netes tartalomszolgáltatónak milyen felelőssége van a felületén megjelenő, de nem általa, hanem a felhasználói által publikált tartalomért, Amerikában egy 1996-os jogszabály, a Communication Decency Act 230. paragrafusa szabályozza. Méghozzá úgy, hogy a tartalomszolgáltatók – ebbe a kategóriába tartoznak e szempontból a nagy közösségi oldalak, a Twitter, Facebook és az Instagram, illetve bármilyen blog vagy netes híroldal kommentszekciói is – nem perelhetők a felületükre posztolt felhasználói tartalomért. (Ez a védettség nem korlátlan, olyan kirívó esetekre, mint például a gyermekpornográfia, nem vonatkozik.)
A szerkesztett tartalom miatt tehát perelhetők a szolgáltatók, a felhasználói miatt viszont nem vagy csak igen korlátozottan.
A törvény egy másik fontos pontja szerint – és Trump esetében ez még az előzőnél is lényegesebb – azért sem perelhetők az ilyen cégek, ha leszednek vagy moderálnak bármilyen, a felületükre kirakott tartalmat. Emiatt olyan posztokat is eltávolíthatnak, amik tartalmát egyébként védi az amerikai alkotmány.
Lényegében ennek a 230-as paragrafusnak köszönhetően jöhettek létre a netes közösségi oldalak, az összes fórum, és honosodhatott meg a kommentelés és a blogolás intézménye. Hiszen e nélkül senki sem mert volna olyan weboldalakat beindítani, ahová a felhasználók bármit kiírhatnak vagy kiposztolhatnak.
Trump tegnapi rendelete lényegében arról szól, hogy ha a tartalomszolgáltató rosszhiszeműen távolít el vagy módosít egy felhasználói bejegyzést, akkor a törvény szempontjából veszítse el a védett státuszát, az általa moderált szöveg vagy kép számítson szerkesztett tartalomnak, és így emiatt per is indítható legyen.
Mármint ez az, amit Trump el szeretne érni.
A gyakorlatban a rendelet utasítja a Kereskedelmi Minisztériumot, hogy az kérje fel a Federal Communications Commission (FCC) nevű médiaszabályozási testületet, hogy pontosabban szabályozza a szolgáltatók törvényi védetségét úgy, hogy elveszíthessék rosszhiszemű moderálás esetén.
Az első amerikai jogi elemzések szerint a rendeletnek közvetlenül valószínűleg nem lesz nagy hatása. Az FCC eleve független Trumptól, és még ha olyan részletszabályokat hozna is, amik egybevágnának az elnök elképzeléseivel, az ilyen ügyekben is a független bíróságok gyakorlata fog dönteni, nem pedig egy szabályozó testület véleménye. Márpedig a rosszhiszeműség bizonyítása igencsak kétséges.
De a dolog azért nem puszta porhintés, mivel a republikánusok szélsőjobbos szárnya régóta követeli az internet és különösen a szerintük a demokratákhoz húzó közösségi oldalak megregulázását, így ha a témát most életben tartják, az idővel akár törvénymódosítással is járhat. De csak idővel, hiszen a Kongresszusban jelenleg például demokrata többség van.
A téma magyar szemmel azért érdekes, mert nálunk sokáig élő bírósági gyakorlat volt az, amiről Trump most csak reménykedve álmodik. Emiatt a hosszú évekig tartó gyakorlat miatt alakult ki például az a helyzet, hogy minél nagyobb egy magyar híroldal, annál nagyobb az esélye, hogy a cikkeit ne lehessen kommentelni.
Ezt a témát nálunk 2001. óta az EU-s joganyag átültetésével elfogadott, úgynevezett e-kereskedelmi törvény szabályozta. Elvben úgy, hogy a tartalomszolgáltató nem felelős a felhasználói tartalomért, azzal a feltétellel, hogy ha tudomást szerez arról, hogy törvénysértő tartalom került ki a felületére, azt haladéktalanul eltávolítja.
Bár a szabályozás világosnak tűnt, egy konkrét, kétezres évekbeli bírósági ítélet után – a Magyar Nemzetet találták felelősnek egy olvasói hozzászólás miatt – a hazai bírósági gyakorlat szerint a kommentek jogilag mégis ugyanolyan megítélés alá estek, mint egy cikk. Ez volt a fő felelős a kommentelési lehetőségek visszaszorulásáért, hiszen ebben az időszakban elvileg bármilyen netes híroldalt sakkban lehett volna tartani vagy akár el is lehetetleníteni kommentek miatt.
Ez a helyzet 2016-ban változott meg, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága ekkor hozott ítéletet ugyanis egy perben, amit az Index vitt el idáig, és amiben a bíróság kimondta, hogy ha a szolgáltató időben eltávolítja a jogsértő tartalmat, akkor azért nincs jogi felelőssége.
