Váratlanul minden előzmények nélkül ismét őrségváltás történt pénteken az Észak megyei napilap élén. Csákó Attilát a Világgazdaság szerkesztőjét nevezték ki főszerkesztőnek. Aki nem ismeretlen a szakmában , mint olvasható, nem hisz a független újságírásban, csak a tisztességesben.
Egyszerű olvasóként próbálom nyomon követni a változásokat.Ne is menjünk vissza olyan messzire , csupán a rendszerváltásig. Ha nem csal meg az emlékezetem Nagy Zoltánt, aki korábban a megyei pártbizottság egyik titkára volt Görömbölyi László váltotta a főszerkesztői székben. Utána volt egy nem is kicsi vákum, nehéz volt megtalálni az utódját. Egyidőre Szabó Miklós, a kiadó vezetője névlegesen került a helyére. Aki nem ismeri a belső szakmai viszonyokat képes azt hinni, hogy kapitány nélkül nem kormányozható egy napilap. Számukra mondom, a lapot a munkatársak írják, szerkesztik, s a politikai írányvonalat a tulajdonos, a tulajdonosi kör határozza meg. Ettől eltérni senkinek nem ajánlatos. Lehet, de komoly egzisztenciális veszélyekkel jár.
Folytatom, Kiss László a Déli Hírlap főszerkesztőjeként landolt az Északhoz a kétezres évek elején. Minden elődje rekordját megdöntve csaknem két évtizedig vezette az Északot, miközben a szomszédos napilapokat is felügyelte.
Kisst követte Balázsi Tibor, volt kollégánk, akinek régóta dédelgetett álma volt ide kerülni. Ő sajnos máig ismeretlen okokból még egy hónapig se vezette az újságot. Ezzel a negatív rövidségű főszerkesztőségével írta be magát a lap háromnegyed évszázados történetébe.
Helyére gyorsan megtalálták a megfelelő embert, Uri Mariann lett a megbízott főszerkesztő, aki egyébként idáig is önállóan írányította a szerkesztőség munkáját. Remélem jól tudom, ő volt a nagy múltú lap első női főszerkesztője. A sebtében vázolt leltár után jut eszembe, idáig minden vezető helyből startolt. Idevalósi, itt született, s nem térképpel vagy GPS-sel tájékozodott a megyében. Voltak kapcsolatai helyben is, s a társadalmi beágyazottsága tökéletesen megfelelt ennek a posztnak .
Csákó Attila messziről jött szakmailag felkészült újságíró, a politikai elkötelezettségét pedig könnyen kiolvashatjuk az eddig megjelent írásaiból. Hitvallásával messzemenően egyetértek, független újságírás sosem volt, s nem is lehetséges. A tulajdonos, a lap kiadója, finanszírozója elvárja, hogy a szerkesztőség egy irányba húzzon. Nem lehet kilógni, kikaccsintani a sorból. Így volt ez a múltban is, ezen a téren nem lesz változás. Ám azt is tudjuk – mint gyakorló firkász mondom – hogy az igazi fűggőséget a nagy betűs Olvasók iránti alkalmazkodásunk jelenti. Ha nem a kedvükre publikálunk, ha eltérünk a valóságtól vagy demagóg, populáris frázisokkal próbáljuk őket megetetni lemondják az előfizetéseiket.Nehéz megtalálni az egyensúlyt a kiadó tulajdonosainak és a lap olvasóinak az elvárása között. Elgondolkodtató, hogy a kiadónak mi a fontos, mi a fontosabb, a példányszám megtartása növelése, a hirdetési bevétel fokozása vagy a közvélemény kedvük szerint való formálása.
Reményeim szerint ezeket próbálják ötvözni egybe gyúrni, s az új főszerkesztőnek is ezzel a kihivással kell szembenézni. Volt kollégáim szerint az új főszerkesztő , elsőre a szobáját kereste volna, akár csak én mint amikor a laphoz kerültem. Elődei is ezt tették, jobb híján először a tárgyalónak nevezett akváriumba ültek be. Attila is. Az Északnál ugyanis még az osztrákok meghonosították az amerikai stílúsú szerkesztőséget, egy térben dolgoznak a szerkesztők , s a munkatársak. Mindenki mindenkit lát és még hall is. Lazítás nincs, teljes a transzparencia. Utólag mondom ez a rendszer tökéletesen illeszkedik a lap készítéséhez.