Az élet sok meglepetést tartogat- csak legyünk türelmesek.
Hadd untassam Önöket egy személyes, kimondottan privát élményemmel. A hatvanas hetvenes években Miskolcon a Széchenyi utca 48. szám alatt laktunk. Tulajdonképpen ez volt az ötvenes szám,de miután a villanyrendőrnél a sarkon szanálták az Ofotért házat, előbbre léptünk kettővel. A szomszédban, az 56. szám alatt lakott a nálamnál valamivel idősebb barátom Vasvári Endre aki akkoriban a kohóipari technikumba járt.
Okos értelmes fiatalember volt, nálam néhány esztendővel idősebb, s kedvenc hobbija a fotózás volt. S nemcsak fényképezett, hanem tökéletesen elő is hívta, nagyította a fekete fehér képeket. Emlékszem a hetvenes évek végén egyik napról a másikra az öccsével együtt disszidáltak a szülei. Őt, hogy, hogy nem itthagyták. Bandi barátom elég talpraesett volt, rövid idő múlva elcserélte a lakását egy Dunapartira a Belgrád rakpart 25. szám alá. Magam is többször megfordultam nála a Pesti gangos lakásában. Sokáig tartottuk a kapcsolatot mígnem egyszer eltünt.
Családegyesítés címén ő is kiutazhatott a szülei után. Évekig semmit nem tudtam róla, se kép se hang. Egyszer csak küldött egy borítékban 10 dollárt, hogy ezért váltsam ki az érettségi bizonyítványát a vasgyárban. Megtettem. Csuda nagy biznisz volt, legalább hatszor kellett kimennem intézkedni, s nehéz volt elmagyaráznom, miért én kérem az ő dokumentumait. Lerendeztem. Egyébként köszönettel tartoztam neki egy bizonyos ügyben. Ma már nem titok, úgy érettségi előtt összefutottam Temesvári Miklós angoltanárommal a Széchenyi úti ofotértben. Éppen az akkor született gyerekének a képeit akarta kinagyítatni, de azonnal. Nem vállalták. Felajánlottam, két óra múlva készen viszem neki a Toronyaljai lakásához. Úgy is volt, tartottam a szavam, Bandi előttem hívta elő, előttem nagyította le a sötétkamrájában és meg már is szaladtama nedves fotókkal tanárúrhoz. Emlékezetem szerint egy jeggyel javítottam a perfektnek nem mondható angol tudásomon. Gondolom ma már ennek az ügyességi projektnek a bűntetőjogi felelőssége elmúlhatott ötven év után. Ha nem , hát vállalom a felelősséget.
Ez volt az utolsó levélváltásunk majd félévszázadig nem juthattam az eszébe, azt se tudtam, hogy él vagy hal… Most viszont jelentkezett. Elég titokzatosan, feltette magát a közösségi portálra. Reagálni viszont nem hajlandó. Feltételezem mások is ismerhették – aki teheti bírja rá, mesélje már el az elmúlt ötven évben miért bújt el, miért hallgatott?
