Mivel belülről ismerem a média működési rendszerét, kijelenthetem semmin nem csodálkozom. Félévszázad alatt nagyon sok necces lapzártát megértem. Sokszor álltam a szőnyeg szélén mert a lapban nem úgy volt ami megjelent, mint ahogyan a főnökök elképzelték. S ha kellett hamisitottunk is, ami annakidején nem volt még gyakori.
Arra is emlékszem, hogy a lapzárt előtt derült ki, hogy a betervezett anyagot még se küldi a távirati iroda vagy éppen még nem oldotta fel az embargót. Kollégáim hanyagsága, késése miatt is sokszor kerültünk szorult helyzetbe. Ilyenkor kihagyhattunk volna egy féloldalt. Esetleg nyomdatiszta fehéren maradt volna a cikk helye. Na, de mégse . A bennfentesek tudják, minden szerkesztőségben tárolnak konzerv anyagokat. Olyanokat, amelyeket bármikor be lehet suvasztani, nem romlott, nem árt és nem használ. Például egy tudományos értekezést arról, hogy a flamand és a vallon túdósok harminc évig közösen tanulmányozták az éjjeli pillangók párzási szokásait. Erre mindenki felkapja a fejét, s viszik a lapot mint a cukort járvány idején. Ez arról jutott eszembe – hogy a mai Északban – máig is kedvenc lapom egy oldalas hirdetés kétszer jelent meg. Igaz, inkább kétszer mint egyszer se. Mint volt kiadóigazgató minden újjamat megnyaltam volna a gyönyörtől ha egyszer a Déli Hírlapban kétszer rendelik meg ugyanazt az oldalt egy lapszámban.
Ez a csúcs. Már az első oldal is óriási pénz, a második már csupa a hab a tortán. Én nem hiszek a véletlenekben – ez ilyen óvastos, körültekintető szerkesztés mellett csak úgy figyelmetlenségből nem eshetett volna meg. Mivel azt mindannyian tudjuk, hogy a megyei lapok között már nincs sok különbség az országban, kíváncsiságból átnyálazom a többieket is. Vajon tényleg akció lehetett e – olyan , hogy egyet fizetünk kettőt kaptok ?