Surcos nadrágban és olasz ingben – megjelent a Miskolci Naplóban
Nehéz elhinni, de Miskolc a kirakatok városa. Volt. Úgy hét közben, mint hétvégén egymást tapossuk az üzletek vitrinjei előtt. Főleg a szokásos szezonvégi leárazások előtti napokban, amikor már vasárnap este láthatjuk a hétfőtől érvényes új árakat.

Nos, azokban a boldog hatvanas években, amikor egy egész ország a rekkenő hőségben is barna vagy tengerkék, Bécsből csempészett orkánkabátban korzózik, a miskolci forinton barátaimmal mi rácuppanunk egy különleges fazonú ingre. Meglátni, megszeretni egy pillanat műve. A Széchenyi utca 21. szám alatti FEDOSZ, fehérneműipari szövetkezet kirakatában a fantáziadús olasz néven kínálják. Naponta kétszer is megnézzük, elvégre nem egy szokványos valami. Akár le is rajzolhatnám, hiszen még sokszor álmodok róla, de egyszerűbb, ha annyit mondok, elálló gallérral bebúvós. Középen, a nyak alatt néhány centiméterrel egyenes vonalban végződik, fenn mindössze két díszgomb ékesíti. Egyszóval nem a szokványos kiving vagy neva – kívül hordható és nem vasalandó.

Egyébként mindannyian tudjuk, hogy a belváros egyetlen mértékutáni női- és férfi fehérneműboltjának az árszabása nem kompatibilis a tizenéves diákok zsebpénzével. Ám ami kell, azt megvesszük. Ismerem Bajor Béla bácsit, az üzlet vezetőjét, így aztán csapatostul csak betoppanunk a szalonjába. Elsőre, tájékozódó jelleggel, az olyan szokásos “meddig tetszenek nyitva lenni?”- féle dumával. Majd a harmadik ilyen típusú látogatás után egyszerre rendelünk három különböző méretű, egyforma, kockás olasz gimnasztyorkaszerűséget. Kirívunk az elegáns környezetből. Ide általában pocakos orvosok, ügyvédek és tehetős maszekok járnak: olyanok, akik nem passzolnak az áruházak konfekcióméreteihez. Ők azok, akik sorozatban rendelnek finom pupliningeket Természetesen fekete monogramosat.

Ők azok, akik sosem barátkoznak meg a légmentesen záródó nejloninggel, amelyet sosem szabad vasalni, viszont a napfényre rögtön besárgul. Mivel a népi Kínából még csak tornacipőt importálunk, az igényesebbek az alsó fehérneműjüket is itt szabatják. Bár próbafülkéből három is van, a szemérmesebbek, a rafináltabbak mintavételre hoznak magukkal egy régebbi inget, gatyát. Minek mutogassák szőrős mellüket. Egyébként a törzsvendégek méreteit hétpecsétes titokként meg is őrzik. Ők azok, akik telefonon is rendelhetnek. Végül tőlünk három méretet vesznek, nyak, derék és ujjhossz. Biztos, ami biztos, előrefizetéssel rendelünk. Röpke két hét a vállalási idő, gondolom fél lábon állva is kibírnánk. A megadott határidőre elsők vagyunk a nyitáskor. Béla bácsi, a szalon vezetője személyesen csomagolja be a rendelésünket.

Innen egyenesen az Ady hídi ruházati boltba trappolunk. Pontosan 160 forintért olyan ceig – aki nem tudná, ebből készült a parasztok surca – anyagú trapéznadrágot veszünk. Passzol az inghez. Csodálatos a kreáció. Aznap délután már ebben az egyforma szerelésben „szívunk” a forintoson a lányok után…