Miért nem lettem perui nagykövet – hogyan zajlik az átvizsgálás mifelénk –  Gábor belerondított a nagypolitika langyos pocsolyájába – tényleg Miskolcon öltözött fel a celdömöki  papbarátjával

Miért nem lettem perui nagykövet – hogyan zajlik az átvizsgálás mifelénk – Gábor belerondított a nagypolitika langyos pocsolyájába – tényleg Miskolcon öltözött fel a celdömöki papbarátjával

Egy szerencsés ország vagyunk. Nincs is nagyobb gondunk mint ez a fránya Kaletaügy. Nagyon belerondított a nagypolitika langyos, álló pocsolyájába. Egy talpig becsületesnek tetsző fiatalember, akiről soha senki semmi rosszat nem tételezett volna fel  egyik napról a másikra egy ország első számú közellensége lett. Épp, hogy túléltük a Dékás médiás magamutogató MMS-eit, s már is itt van a nyakunkon egy újabb csúnyaság. Egy olyasmi, amire méltán mondhatjuk, csak ne a gyerekek előtt…

Trócsányi László miniszter urat Kaleta Gábor sajtófőnök kapacitálta, hogy látogassa meg a szerkesztőséget. Kezében a könyvem, amelyből azonnal kiszúrta az utolsó akasztás című írásomat
Telefon Limába

Ma már minden magára valamit is adó politikus kifejtette a véleményét Kaleta ügyben.  A közelmúltban még Gréczi Zsolt abberált felvételein csámcsogtak most a volt perui nagykövet van terítéken. Noha nemrégiben egy hajdúsági hitoktatót is hasonló váddal ítéltek el, akkor nem volt  ennyire egységes a közvélemény. Egyébként magam is mélységesen elítélem mindazokat a beteges hajlamú személyeket, akik ilyen hogy is mondjam mire  izgulnak. Az orvosok, a lélekbúvárok és az agyhúrkászok biztosan többet mondhatnának erről a szenvedélyről. Ők viszont hallgatnak, helyettük a politikusok kritizálják a bíróságot, hogy kevésnek találják Kaleta Gábor büntetését. S ezt nyilván a közvélemény hergelésére, a normális nemi életet élők szimpátiájának megnyerésére teszik.

Közben senki nem akar hallani arról, hogy a pedofilok igényeinek kielégítésére egy világméretű bűnbanda gondoskodik. Gyermekeket rabolnak vagy vásárolnak szüleiktől és ők azok, akik a felnőtt filmek mintájára kiskorúakat kényszerítenek szexuális aktusra, Arról se sokat beszélünk, hogy az Egyesült Államokban és a délkelet ázsiai országokban erre szakosodott bordélyok is üzemelnek.  S ha azt is elmondom, hogy a Thaiföldre utazó honfitársaink  is látogatják ezeket akkor még a mostaninál is nagyobb lesz a felhördülés. Ki vele, hogy kik ők!

„A gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló irányelv végrehajtása Az Európai Parlament 2017. december 14-i állásfoglalása a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról (2015/2129(INI)) (2018/C 369/13) Az Európai Parlament, — tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. és 6. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82. cikkének (2) bekezdésére és 83. cikkének (1) bekezdésére, — tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 7., 8., 24., 47. 48. és 52. cikkére, — tekintettel a gyermek jogairól szóló 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre, — tekintettel az Európa Tanács a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről „– s még idézhetném tovább, hogy mint az unió tagjaként magunk is csatlakoztunk ehhez az irányelvhez. Aláírtuk, aztán annyi. Annyi rendőrünk sosem lesz, mint amennyi aberrált örült szaladgál szabadon az országban.

Nos, hogyan miként buknak le a pedofilok itthon. Általában akkor, ha a sértett gyerek beszélni kezd, s a szülők komolyan veszik. Vagy ha a rendőrség internetes bóklászói nyomon követik ezeket a különleges portálokat, s kiderítik kik a leggyakoribb látogatói az oldalaiknak. Ha megvan a lista a rejtélyes gyermekeltűnések, gyilkosságok és egyéb erőszakos cselekmények elkövetőit könnyebben és egyszerűbben megcsíphetik. Na, de őszintén van erre az erre energiája, ideje a hazai bűnüldöző szerveknek. Nincs. Preventivitásban sosem érjük utol az Egyesült Államokat.  Kaleta Gábor máig is nagykövet, ő képviseli hazánkat Peruban, ha az amerikai nyomozók rá nem találnak.

S most elmesélem, honnan, hogyan ismertem meg Gábort.  Talán még 2016 nyarán a külügyminisztériumban dolgozott, sajtófőnökként. Jómagam, mint az Észak főszerkesztő helyettese a három megyei napilap úgynevezett stratégiai ügyeivel is foglalkoztam. A minisztériumi és a parlamenti tájékoztatókra rendszeresen eljártam. Mi tagadás igazán hálás nekem tetsző feladat volt ugyanis ezeken a találkozókon sok információt szerezhettem, viszont nem kellett másnapra megírnom. Sőt az ott elhangzottak javarészét jobb is, ha azonnal elfelejtettük. Ha egy miniszter úgy kezdi, hogy ezt  elárulom, de nem szeretném, a médiában viszontlátni akkor ehhez tartjuk magunkat. Gábor a külügyből később Trócsányi Lászlóhoz került ugyancsak sajtófőnöknek. Nem sokkal később az a megtiszteltetés ért, hogy az igazságügyi miniszter ellátogatott a szerkesztőségbe. Gábor kapacitálására. Emlékszem beleolvasott a könyvembe és kiszúrta az utolsó akasztást, majd innentől kezdve eljátszottuk a csendkirályt.  Hallgattunk, mint a kuka, míg miniszter úr végig nem böngészte a könyvemet. Gábornak köszönhetem, hogy a későbbiekben, míg ki nem nevezték nagykövetnek rendszeresen jelen lehettem a tárca háttérbeszélgetésein, amelyeket a sajtó vezetőinek szervezett.

Majd 2018 nyarán, egy álmos délelőtt rám csörgött.  Azt hittem Limából hív. Mondta, Miskolc határában vette észre, hogy a gardróbját otthon felejtette. Kérdezte tudok e segíteni rajta. Mivel nem azonos a méretünk, ajánlottam, hogy egy órán belül felöltözhet a belvárosban, s elkísértem minden jobb butikba. Mi tagadás büszke voltam erre a projektre, hiszen nem mindennap shopingolhatok egy igazi nagykövettel. Végül az ezzel kapcsolatos élményeimet büszkén megosztottam. Utólag végiggondolva miért is ne.

Azt se titkolom, hogy amikor rákérdezett a lelkiállapotomra – akkor elmeséltem neki a miskolci rendészekkel történt nem akármilyen incidensemet. Anélkül, hogy kértem volna, rögtön telefonált miniszter úrnak, de az ezzel kapcsolatos folyamatok már maradjanak köztünk. Gábor egy katolikus lelkésszel együtt éppen Kassára utazott egy szent szobrának az avatására. A miskolci bevásárlásról szóló írásomat elolvasta és illedelmesen megköszönte.

Amikor az ügye kipattant – többször is próbáltam elérni, de nem sikerült – őszintén mondom nehezen akartam elhinni a történetet. Még az is megfordult a fejemben, hogy ez egy szándékos külföldi provokáció lehetett így akartak megszabadulni, a mélyen vallásos katolikus nevelést kapott karrierdiplomatától. Persze soha nem tudhatjuk, hogy kiben mi lakozik, ki mit művel a hálószoba falai között. Egy biztos, hogy a gyermekpornográfia készítő, s terjesztő bűnszövetkezetnek aligha lehetett tagja, inkább egyszerűen igénybe vette, vehette a szolgáltatásaikat. S ami lényeges józanul senki nem használja fel pártpolitikai előnyszerzésre az ellenfelei beteges eltévelyedéseit.

A bíróság tudja a dolgát, egy bírót vagy a testületet bármelyikünk kritizálhatja, csak politikusi, döntéshozói minőségben ne tegyen ilyet senki. Ez ugyanis nyomásgyakorlás az igazságszolgáltatás menetére. Szerintem az amerikai nyomozóhatóságok tálcán kínálták a vád minden részletét a magyar hatóságoknak. Ezt az ügyészség és a bíróság alaposan kivesézte. S az, hogy 19 ezer vagy 19 gyermekpornóképp volt a számítógépén az ítélet meghozatalakor teljesen közömbös. A súlyosbító vagy enyhítő körülmény, ha ilyen létezhet az nem más, mint, hogy Gábor kapcsolatot tartott e  az ilyen online bordélyt üzemeltetőkkel.

S, hogy ne feledjem, jómagam is átestem már az ilyen bizonyos pozíciók betöltéséhez kötelező átvilágításokon. Emlékezetem szerint ez éppen az Igazságügy minisztérium épületében volt és előzetesen egy negyven oldalas kérdőívet kellett kitölteni. Ebben nemcsak olyan kérdések voltak, hogy tartok e kapcsolatot külföldi vagy más idegen országbeli személyekkel, élnek e rokonaim a határainkon túl, de még arra is kíváncsiak, hogy mennyi a megtakarított pénzem és hol tartom.  Az értékesebb vagyontárgyaim listáját is össze kellett raknom. Figyelem, rákérdeztek írásban, hogy melyik nemhez vonzódok és vannak e házasságon kívül szexuális kapcsolataim. Ehhez a kérdőívhez egy üres oldalt adnak, ezen kell felsorolni a fakultatív párkapcsolatokat. Emlékszem mókás kedvemben voltam, s a kérdőívet átadó hölgytől megkérdeztem, mi van, ha kevés lesz az egy lap, válasz, nyugodtan beilleszthet még amennyire csak szüksége lesz. Utána nem győztem szabadkozni, hogy ez csak egy kihagyhatatlan poén volt.

Az eljárás persze nem csupán ilyen önbevalláson alapul. Egy illetékes úr ezeket csekkolta majd a szerkesztőségben végigkérdezte a kollégákat. Rólam. Úgy, hogy erről én semmit nem tudhattam, s a munkatársaimnak se szóltak semmit, hogy miért szaglásznak köröttem. Meg is indult a találgatás, vajon miben sántikálok.

Ha most ismét viccelni támadna a kedvem – szóval ezért nem én lettem a perui nagykövet.

 

 

Észak Zsaruhírek