A téntát most ne keressék – a babaklinikától a töltőtollszervizig  – megjelent a Minapban

A téntát most ne keressék – a babaklinikától a töltőtollszervizig – megjelent a Minapban

 

Csodálatosan szép aranysárga plüss macit kaptam édesapámtól. Majd évente egyszer kétszer elmeséli, hogy milyen kalandos úton szerezte meg a Blaha Lujza téri Corvin áruházban.  Övé, azaz a miénk lett az utolsó. Nagy fekete gombszemek, elálló fülek, s az enyhén pocakos testéhez körbeforgatható lábai vannak.  Vigyázok rá, nem is akárhogyan, minden játékom közül a macim van a legnagyobb becsben.  Ha orvososdit játszunk – melyik gyerek nem teszi  – az én mackóm legfeljebb  egy egy szúrit kap. Amputálás szóba se jöhet. Mégis megesik, hogy kipereg az egyik szeme vagy elhagyja valamelyik lábát. Mamám is felvarrhatná, de jobb az ilyet szakemberre hagyni. Így aztán irány a Széchenyi út 17. szám alatti emeleti babaklinika.

A földszinti utcai vitrinben kócos hajú viselt alvósok és festett porcelán fejű babák kókadoznak.  Ez a főutca örökösen napos oldala. Gizike a klinika restaurátora egy nagy gyerekszobában fogad.  Mindig fejcsóválva fogad, korholóan néz, s hiába mondom, mondanám, nem csináltam semmi rosszat. Se számla se cetli, felteszi, a polcra a többi közé hol egy gömböc malacka vagy egy nagyra hízott macska mellé majd mondja a szokásost. Három nap múlva mehetünk érte.

Ha már kimozdulunk a lakásból Négyesiekhez Miskolc egyetlen töltőtollszervizébe is benézünk. Eleinte a Szemere sarkon van, később költözik a Széchenyi út 41 szám alá. Bárhová is mennek, követjük őket. Mígnem ez  is a babaklinika sorsára nem jut.

Apukám ébenfekete töltőtolla legalább olyan visszatérő vendég itt, mint a macim a klinikán. Négyesi néni, tintafoltos surcban sec perc alatt darabokra szedi az írószerszámot. A nagy íróasztallámpa fényében mi is látjuk, elérett a gumipumpája. Egy zöld hasúért – egy papír tízesért újra cseréli.  Közben nemcsak a keze jár, ajánlja, hogy vegyünk még két ilyen gumit tartalékba. Most még van. Majd a pult alól golyóstollat kínál, most hozták Bécsből, s újra tölthetők. Közben előkerül egy igazi vetkőzős is. Négyesiné néni szerint ez olyan ajándéknak való.  Anyukám egyikre se vevő, beérjük a felújított töltőtollal. Apám munkaeszközével, a hivatali kocsik menetlevelét csak ezzel tudja szabályosan kitölteni.

Ha már a macimmal kezdtem, elárulom a lányom is megörökölte. Nem kötődhettek egymáshoz, mert a mackómnak nyoma veszett Apám töltőtolla viszont szigorúan őrzött ereklye. Eszmei értéke felbecsülhetetlen. Ma el is határoztam, hogy írásra kész állapotba helyezem.

Tintakeresés ürügyén a volt babaklinikától a hajdani töltőtollszervizig az összes papírboltot bejártam. Jelentem a csicsás morgó hasú és a beszélő macik mellett a patronos töltőtollakig minden kapható Miskolc belvárosában. A tintát most viszont ne keressék – ha volna is már drágább töltőtollnál.

 

Fiatalon Miskolczról