Sokat költözünk, lakást, zárakat cserélünk és néhányszor kocsit is váltunk az életben. Mindannyiszor marad
vagy előkerül egy jó pár, már
soha semmire se jó nyelves
vagy fűrészfogú, szekrényekbe
való apró vagy speciális slusszkulcs. Akár el is hajíthatnám,
de sosem teszem. Gyűjtögetem. Mígnem egy hatalmas és
súlyos kulcsgombolyagom lesz.
Pontosan olyan, mint amilyen
Miskolcon csak Grósz Géza és
Szegedi Mihály lakatosoknak
volt. Már fiatalon irigyelem tőlük, hiszen akinek ilyen van, az
a világ összes zárával, lakatjával könnyen megbirkózhat.
Időrendi sorban Géza bácsi
a hetvenes évek szupermenje. Nonstop szolgálatban van.
Mindenki tudja, ha elvesztette
a kulcsait, s nem akarja a zárat feltörni, csak Grósz Gézát
tárcsázza. Kocsija nincs, magához veszi a kulcsokkal teli
táskáját, majd taxiba pattan.
Megkéri a tulajdonosát, forduljon el néhány percre, majd
finoman kimondja, szézám
tárulj. S a lakás már nyitva.
A nyolcvanas évektől Lakatos
Mihály a sztár. Mindannyian
a rendőrség hivatalos partnerei. Sérülésmentesen nyitnak,
csuknak, és ha kell, bármilyen
széffel elbánnak. Roncsolás
nélkül dolgoznak, ha kell, még
ujjlenyomatot se hagynak.
Igazi profik.
Kázár Lászlóval, a legismertebb miskolci biztonságtechnikai zárszakértővel nosztalgiázunk. Elárulja, ő maga a
sparheltajtót is két kézzel nyitja. Elméletileg tudja, melyik
a legjobb, legbiztonságosabb
zárszerkezet, nyugodt lelkiismerettel oszt tanácsot, de az
ő kezei nem olyanok, mint a
névtelen nagy öregé volt. Meséli, Sátoralújhelyen volt egy
idős termékfejlesztő konstruktőr, aki nem ismerte a lehetetlent. Egy szál madzaggal
és egy dróttal bármilyen zárat kioldott. Sírba vitte a titkát. Mackósként sokra vihette
volna. Valamikor a mágneses kulcsokban látták a jövő
biztonságtechnikáját. Másolhatatlannak hitték, de a
technikai fejlődés ezen már
alaposan túlhaladt. A betörők
hogy, hogy nem egy lépéssel
mindig előbbre járnak, mint a
biztonságtechnikusok.
Mi magunk is jelen vagyunk, amikor az ottani Toldi
Vasipari Szövetkezet Botond
páncélszekrényét tesztelik. A
rendőrök kihozzák a börtönből a legismertebb mackósokat. Egyenként próbálkoznak,
a kulcsokon kívül minden
szerszámot megkapnak. Kiveri őket a csuromvizes verejték,
hiszen nagy a tét, de mindanynyian felsülnek. A Botondokkal szemben alulmaradnak.
Jelenleg Nyiczky Ernő lakatos, az ÁFÉSZ-ek volt karbantartója vezet a szakmában.
Mindegy, hogy kódos vagy
egyszerű rugós a zár, ha ő úgy
akarja, kinyitja a legmakacsabb széfet is. Hivatalosan,
megrendelésre. Igazi bizalmi
szakma az övé.
Kázártól tudom, Miskolcon
ma is vannak mesterek, akik segítenek, ha zárba törtük a kulcsunkat – Bodnár Istvánra és
Szinai Ferencre bármikor számíthatunk. Jómagam egyelőre
nem versenyzek velük. A mesterek szerint egy gombolyagnyi
kulcsköteggel még a fasorba se
lennék. Hiszen ők, amikor egy
zárba piszkálnak, lelki szemeikkel látják, érzékelik, melyik
csappantyú az, amelyik már
igen vagy még nem engedelmeskedik. Ehhez nem elég a fantázia. Így aztán hizlalhatom még
a kulcscsomómat…
