Eljött a selejtezés ideje. Lomolok. S ezerszámra kerülnek elő olyan dokumentumok, amelyek még mások számára is érdekesek. Lehetnek. Például ez az újság tervezett. Talán kettőezerben készült. Aki nem tudnán, míg a Déli a Népszabadsággal párban járt verte az Északot. Főleg abban az időszakban amikor Paulovics Ágoston még az Új Északot is megalapította.
A DH egy stabil példányszámmal, kiváló újságíró gárdával a megye vezető napilapja volt. Később tudtam meg, hogy az Észak osztrák tulajdonosai már fontolgatták, feladják a versenyt velünk szemben. Majd bevetették a csodafegyvert – Josef Kogler úr személyében. Személyesen járt el, hogy a Népszabit eltérítse a velünk való kapcsolattól. Ezt úgy mondják, motiválták a vezetőket. Igazából még ez se lett volna probléma mert a szakítás pillanatában megkerestem az ellenségem ellenségét – s pár nap múlva már az Axel Sprigerrel jegyeztük el magunkat. Nyertünk csaknem három évet. Tudni kell házasodni. Nekünk ugyanis semmink se volt – míg az Északnak saját terjesztőhálózattal, nyomdával és székházzal rendelkezett.
Mi meg mindvégig toltuk magunk előtt azt adóssághalmazta amit ügyvezető igazgatóként megörökölte 1993 decemberében. Így aztán kettőezerben az ezredfordulón magam is kezdtem belátni – vagy tárgyalunk, egyezkedünk vagy azonnal és véglegesen megszünik a Déli hírlap. Elszipkázták az előfizetőinket és a nagy ügynökségek kizártak a hirdetési piacról. Számomra és a tárgyalópartnereknek is fontos volt, hogy az egyesítéskor ne veszítsünk előfizetőket.
Tulajdonképpen úgy képzeltük, akik a DH előfizetői azok csatlakoznak az Észak táborához. Ha a piros foltot, a logonkat ott látják, ahol megszokták. Egyre másra készültek a tevezettek – hogy miként toljuk össze a két lapot. Mint látni tetszenek, egyszer még volt egy ilyen variáció is. Kevesen hiszik el, hogy mint igazgató, kiadó vezető nemcsak mint újságiróként gondolkodtam ezen.
Számomra fontos volt, hogy minél több kollégát mentsek át az Északhoz. Nem volt ez egyszerű, nálunk sokan még a számítógépes szerkesztéshez se értettek.
Kitünő, jó tollú újságírók, de leragadtak az Optimánál és az Erikánál. Nálunk még voltak gépírónők, mikor az Északnál már mindenki magának diktált. Feszesebb volt a tempó és a fegyelem is erősebbnek bizonyult . Nem mindenki tudta ezt vállalni.
