Maszkuskodunk még egy jóideig – drága Édesanyám sose engedett el zsebkendő nélkül – hogyan reparáljunk maszkot

Drága édesanyám akár az emeletről is utánam kiabált – van nálad zsebkendő. Persze, hogy volt , hiszen el se felejthettem volna, Ő gyömöszölte a zsebembe. Még pelenka se volt papírból mint manapság  legfeljebb végszükségben a szalvétát áldoztuk fel az orrfújásra. Nekünk viszont mindig glédában állt a szekrényben a kicsi , a nagy a női és a férfi mintás zsebkendő. Frissen élre vasalva. Talán ezért is odzkódom máig is a papírzsebkendőtől. Különben mostanában is, úgy ahogyan megneveltek indulás előtt zsebvizitet tartok. Kulcs, igazolvány, szemüveg, zsebkendő, gyógyszerek … s ha minden megva n, semmi nem hiányzik indulok az útamra. A mobil , s a kapu távírányítója se maradhat otthon. Ha ezeknek a közelsége nincs meg oda a komfortérzetem. Nos, újabban egy újabb kegyztárggyal bővült a repertoárom. Bizonyára nem vagyok ezzel egyedül – ma már a farzsebeimben mindig kell lennie egy két friss maszknak.

Nem tudom figyelték e, hogy az egyszerű , valójában csak egyszer használatos, redős, kék, fűlgumis maszkok ára mennyire ingadozik. A tízes kötegben hol 3000 hol pedig 5000 forint. Semmi különbség nincs köztük csak árban változnak. Valamennyi kínai vagy a hazai börtönökben gyártottak. Jut eszembe, bármennyire is helytelen még a többször használt , szakadt gumisokat se dobom el.  Sporólok velük. S ha éppen valahol felkínálják a belépéskor akkor is elfogadom, ha aznap már egy tucat kandikál ki a zsebemből. Sőt kitanultam, hogy a gyenge kötést, miként lehet megújítani a szakadton. Egy apró matrózcsomóval.

Ha élned Édesanyám ma már nem csak a zsebkendőre kérdezne rá.  Azt is tudni szeretné – van e nálam elegendő maszk….