A kihalás legvalószínűbb oka a mai nyugat-kanadai Wrangellia területén koncentrálódott masszív vulkanizmus volt. Hatására óriási bazaltréteg képződött a mai Észak-Amerika nyugati partvidékén.  A kitörések a karni korszakban tetőztek – mondta Jacopo Dal Corso, aki korábban tanulmányozta a kitörések geokémiai jellegét és megállapította, hogy azok jelentős hatással voltak a bolygó légkörére.

A szakember szerint a felszabaduló üvegházhatású gázok járulhattak hozzá a gyors felmelegedéshez, amit megnövekedett esőzések kísértek. Ezután, mintegy 20 millió évvel jelentek meg dinoszauruszok és ekkor terjedtek el a tűlevelű erdők is a hirtelen bekövetkező szárazság hatására. A klímaváltozás ugyanakkor számos faj eltűnésével is járt.

A paleontológusok mostanáig öt fő kihalási eseményt azonosítottak az elmúlt 500 millió évre visszamenőleg. Ezek mindegyike óriási hatással volt a bolygóra és az élővilág fejlődésére. Jacopo Dal Corso csapatának eredményeként már hat ilyenről tudunk.