Nagy nap a mai. Megválasztják a tragikus körülmények között elhunyt Koncz Ferenc országgyűlési képviselő utódját vagy útódát – hiszen a kormánypárt jelöltje Konc Zsófia ténylegesen, akkor is az utódja marad, ha ne adj, Isten nem nyeri meg a választást. Persze ha győz egy vidéki dinasztikus hierarchiában szokásos módon rögtön is elfoglalhatja Édesapja helyét a parlamentben.
Kemény, szoros versenynek nézünk elébe. Ahány közvélemény kutató, annyi féle jóslat. Jómagam emlékszem abban a térségben elég kiegyenlítettek az erőviszonyok. Szabó György volt megyei közgyűlési elnök és egészségügyi miniszter egy újraszámlálás során egy, azaz 1 szavazattöbbséggel került be az országgyűlésbe.
Egyébként korábban gyakran megfordultam Szerencsen és megtapasztaltam, hogy arrafelé kiemelkedően látványos a fejlődés. Az ottani vezetés jól sáfárkodott az anyagi forrásokkal az ott élők javára. Ami viszont mindig is elgondolkodtat, mit is akartak szimbolizálni azzal a monumentális városkapuval. Nem tudom mennyibe fájhatott az a Napóleon diadalívét is megszégyenítő építmény, de az kiszámítható, hogy e helyett mennyi minden más hasznosabb dolgot is megvalósíthattak volna a térség kapuja helyett.
S akkor mi lesz ma? Koncz Zsófia mellett felsorakozott a teljes kormány és olyan médiakampánnyal támogatták, amire az utóbbi időben nem volt példa. Kihangsúlyozták óriási a tét. Nem mondták, minek is, badarság lett volna – de az igazság, hogy ez a választás előrevetítheti a következő voksolás eredményét. Talán ezért is tolhatták túl a biciklit – ahogyan Balog Zoltán szokta mondogatni.
Zsófia szép és fiatal igazán vonzó személyiség és jól beszél, tényleg megérdemelten folytathatná az apja politikai munkáját. Bíró László, ellenfele a közös ellenzéki jelölt a kormánypárti média szerint maga a patás ördög. Nem elég, hogy antiszemita szólamokat fröcsögött, de még az alkalmazottait is átverte, fűnek fának tartozik. Majd ott van a sértett, bosszút forraló Szanyi Tibor frissen kreált pártjának a jelöltje, akinek a nevét még nem is érdemes megjegyezni. Mint ahogy Bíró Lászlóról se sokat hallottunk, míg a vele ellenséges sajtó fel nem turbózta a képét.
Kimondhatom, mindkét részről nem a legszerencsésebb volt a jelöltek kiválasztása. Családi örökséget nem illő a politikában áttestálni, Aki ismerte Koncz Ferencet tőle is távol állt volna ez a fajta dinasztikus szisztéma. Hiszen a térségben bőven van még olyan fellépésre váró, kiváló politikus, aki méltó lehetett volna a helyére.
Bíró László se egy telitalálat, de nem sok idő maradt a közös ellenzéki jelölt kiválasztására. Sőt arra se jutott energia, hogy lecsekkolják az előéletét. Ám minek is, az ellenfelei megtették a mögötte állók helyett. Az ellenzék vezetői mindannyian szorult helyzetbe kerültek, s egymást érték a nem éppen meggyőző magyarázatok. Szerencséjükre Zsófia se mindig volt a topon, még nem ismerte fel a magyar és az olasz trikolor közötti különbségeket.
Estére majd kiderül ki lesz a valódi utód. Idáig se panaszkodhattunk, jutott krumpli és száraztészta,(a választási malac már kiment a divatból) sőt még egy közpénzen vett laptop is előkerült a választóknak. Mindenki odatette magát, jelenleg minden párt aktivistája a helyszínen van, s nagyágyúk ügyelnek a szavazás tisztaságára.
Estére pedig mindannyian levesszük a maszkot – s meglátjuk ki is van mögötte. Az utóda vagy az utódja.
