Az életkép a magyar fotográfia közel múltjának egyik legkedveltebb műfaja volt. A 20. század nagy részében ez a festészettől megörökölt, zsánerként definiált műfaj vonzotta leginkább az amatőr és professzionális fényképészek zömét. A zsáner témájának meghatározása tradicionálisan a mindennapi élet, középpontban az emberrel, azok a pillanatok, amikor nem történik semmi „hivatalosan fontos”, mégis mindenki számára ismerősen, intimen, átélhetően jelenik meg egy-egy korszak lelkülete.