Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégák!
Az Advent időszakában, az év végéhez közeledve eljött a számvetés ideje. Egy hosszú, nehéz,
küzdelmekkel teli évet tudhatunk magunk mögött.
Engedjék meg, hogy Karácsony ünnepéhez közeledve köszönetemet és
nagyrabecsülésemet fejezzem ki az Önök áldozatos szolgálatáért, amellyel segítségre szoruló
embertársaink tízezreinek tették az életét könnyebbé, szebbé! A magyarság ősi
hagyományaiból és keresztény hitünkből egyaránt táplálkozik az a segítő szándék, amely több
mint egy évezrede képezi szerves részét nemzeti identitásunknak. Már a Kárpát-medencébe
érkező magyarság korából előkerültek olyan régészeti leletek, amelyek azt bizonyítják, hogy
elődeink odaadóan gondoskodtak közösségeik rászoruló tagjairól, első királyunk, Szent István
pedig ezeket a szavakat intézte fiához, Imre herceghez:
„… mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a
rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz
légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet
gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz,
őrizd szívedben mindig az isteni intést: »Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.« Légy
türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a
hatalomhoz.”
Ebben az embert próbáló időben Önök minden egyes nap azért küzdenek, hogy
évezredes hagyományaink és hitünk mentén, tudásuk legjavát nyújtva segítsenek rászoruló
embertársainkon. A magyar szociális szféra nem mutathatna fel kimagasló eredményeket, ha
Önök nem teljes szívvel és lélekkel végeznék szolgálatukat.
Köszönöm Önöknek, hogy az év minden napján kitartóan, alázattal, legjobb tudásuk
szerint teszik a dolgukat a segítségre szoruló embertársainkért. Kívánok Önöknek meghitt
ünnepi készülődést, békés, áldott karácsonyt, sikeres új esztendőt és jó egészséget!
Tisztelettel:
Prof. Dr. Kásler Miklós
az emberi erőforrások minisztere