Mi tagadás, annyi melót nem tudok magamnak összelapátolni, hogy ne maradjon időm tévénézésre.
A politikai beszélgetősöket ki nem állom. Legfeljebb alacsony vérnyomásnál belepislantok, de minek. Mint a kupecok mindenki a saját lovát ajnározza, az ellenfelét meg mocskolja. Így aztán marad a szellemi rágógumi – a sok jólsikerült hazai tévéfilm sorozat.
A doktor Balatonnal még nem barátkoztam meg, a Barátok között meg mindvégig idegen számomra. A külföldi tájidegen török meg spanyol szappanoperák meg nagyon ellenemre vannak.
A Jóban rosszban az egyetlen, amiről képtelen vagyok leszokni. Magamtól. Volt időszak amikor ehhez igazítottam az életrendemet. Ma már rögzitem, s óriási élmény egyszerre három részt végignézni.
Annyira rákattantam, hogy öt esztendeje születésnapi ajándékként résztvehettem egy forgatáson. Megnézhettem a diszleteket és találkozhattam a főszereplőkkel. Élveztem , öregségemre el voltam álmulva a stáb kedvességétől. S megnyugodtam, hogy az antipatikus szereplők az életben nem is olyan ellenszenvesek mint amilyen karaktert osztottak rájuk.
Az ökörapáti Gazdag örökösök sztorija is megfogott. Végigizgultam, a körmömet nem rágtam le, de az egyik főhős a Tibi a kedvencem lett. Nagyott alakított, gesztusai , a dumája tetszett.
Így végül megörültem, hogy újra látom a makkosszállási rendőrőrs vezetőjeként. Ami viszont félresikerült – szerintem – Gálvölgyi kilóg a sorból. Sem alkatra, sem fellépésben nem tűnik hitelesnek, rendőri vezetőként. Esetlensége egyszerűen kontraproduktív ebben a szerepében. Mindezt úgy mondom, hogy kedvencem a színészúr, s nagyra tartom a humorát, de itt mintha túlkoros lenne az állományban. Nem elég hihető.
Jut eszembe a Jóban rosszban is szereplő rendőrők csetlése botlása csak hasonló a makkosszállási kollégáikhoz. Annyi a különbség, hogy az utóbbiban humorosak. A csillagkúti zsaruk folyamatosan esznek isznak kávéznak és minden akcióban felsűlnek. Persze ha célba érnének akkor meg vége lenne a sorozatnak. Tehát ez még hagyján. A másikban meg hülyére veszik a figurát. Nagyon is. Lehet, hogy nem jó helyen szocializálódtam, de az én fiatalságom idején csak a francia és az olasz zsarukat lehetett kifigurázni. Ott megengedett volt. A német filmekből ez már hiányzott, nálunk meg elképzelhetetlen lett volna.
Meg is szoktuk, hogy a jó oldalnak szurkoljunk, s ne kedveljük a rosszfiúkat. Na, de ami már itt megy ezekben a sorozatokban az már szánalmas . Úgy vannak beállítva mintha minden egyenruhás töketlen balga félnótás lenne. Ha ez így jó, legyen, ebből csak az derül ki, hogy ezeket a sorozatokat nem a Belügyminisztérium szponzorálja.
