Aprópó a lenti cikket nemrégiben írtam róla, a Torony – magasan című könyvemben is megtalálható. A mostani zoomos beszélgetésün amolyan 18 karikás. Közben kaptam egy fontos hívást is, de Jenőt se zavarta…. Ezeknek a felvételeknek ez a szekszepilje…

Bomlik, repedezik a szocializmus betonalapja. A kapitalizmus legvadabb fajtájának kísértete járja be az országot. A rendszerváltás lényege, ezen túl minden, ami nem tilos holnaptól szabad lesz. Egy gázpisztoly birtoklásáért már nem visz el a rendőr. A vámos kinevet, ha egy eldugott pornókazettát lel a kocsi gumiszőnyege alatt. Híre megy a világban a szabadságnak, a szabadosságnak. Antal Jenő gyakorló Don Juan tízévi önkéntes emigráció után a hamburgi kikötő nyilvánosházait hátra hagyva hazajön. Miskolcra. Amerikában személyi edzőként, némethonban speciális természetgyógyászként hódolt a munkaszenvedélyének. Mondjuk inkább a szenvedélyének.

 

Tudása legjavát hazahozva hirdeti meg a hippi társadalom alapfilozófiáját. Ne háborúzz, csak szeretkezz. A szerelem a legfőbb előrevivő erő, a haladás záloga. A program jó, harapnak is rá népek, még sem lesz politikus. Szerencsénkre vagy pechünkre? Jenő sármosan kopaszodó, egyáltalán nem kockahasú, kerek arcú, nagy orrú, köpcös fiatalember. A fene esz minket, hogy megtudjuk, mit esznek rajta nők. Télen, nyáron trikóban, szőrös mellét mutogatva járja a szerkesztőségeket. A kezében a hatalmas nátronszatyorral akár egy jól szituált, ápolt hajléktanra hajaz. A kintről hozott ötleteivel fárasztja a kollégákat. Szinte minden hétre szervez valami pucér nőkkel kombinált demonstrációt a városban. Egyszer ételt osztogat a belvárosban, s előtte egy mezítelen, csak bundába burkolózott hölggyel toboroz támogatókat. Még mi se tudjuk igazából, hogy hol húzódik egy néplap olvasóinak az ízléshatára. A bulvárújságokban viszont címlappá növi ki magát. Jenő napközben tisztes foglalkozást űz a tapolcai termálfürdőben. Társadalombiztosításra és fizetős vendégek rendelésére masszíroz. Ám nem is akárhogy teszi, hasznosítja a Hamburgban szerzett tudományát.

 

A kezelőasztalok még egymás mellett sorakoznak, a kuncsaftokat csak egy-egy fehér függöny választja el a többiektől. A barlangfürdőben Jenő a sztár, fennen hirdeti, mindenre van gyógyír. Büszke a fertőtlenítőszerektől mindig fehér kezeire, a szafaládé ujjaira. A nők bálványozzák, a határidőnaplója telis-tele, ha kérik, még házhoz is megy, míg a fürdős kolléganői megirigylik a kiugróan magas jövedelmét, tehetségét. Csapdát állítanak a Don Juan masszírozónak. Könnyű dolguk van. Jenő sose fogja vissza magát, sose támad, az asszonyok viszont annál többször kísértik meg. Nem is nehéz, a hely, a szituáció a Jenő kezei alatt a lepedőbe burkolózott nők hamar ellazulnak. Hamar bekövetkezik a legtipikusabb nemzetközileg is ismert klasszikus inflagranti. Az előtérben várakozó férj beront, és a gyógyulófélben lévő feleségét rajtakapja. Annyira, hogy itt már azt se érdemes mondogatni, hogy drágám, ez nem az, amire te gondolsz.

 

Áll a bál a termálfürdőben. A sajtó felturbózná a sztorit, ám ez az az eset, amikor senkinek nem érdeke a nyilvánosság. Antal Jenő megússza egy figyelmeztetéssel. Kiss Attila üzemvezető egy dodonai ítélettel tesz pontot a történtekre. Jenő úszómester lesz a strandon, kora tavasztól késő őszig fütyül, sípol a medence mellett. Lábánál a nátronzsák tele a róla szóló kiollózott újságcikkekkel. Gyűjti, s betegesen büszke valamennyire. Ám az igazi kincse egy nagy spirálfüzet, amiben a pácienseinek nevei, címei, telefonszámai sorakoznak. Egy valóságos aranybánya az érzelmi feltöltődésre vágyó magányos férfiaknak. A lista folyamatosan bővül, és ami újabb bajt zúdít Jenő fejére, hogy nem valami diszkréten kezeli az adatbankját. Miskolc 2014 szeptembere. Jenő mit sem változott. Talán még ugyanabban az atlétatrikóban feszít, mint a kilencvenes évek elején. Fehér nadrágjában is talán még a miskolci vízművek pecsétje lehet. Nem ad magára sokat. A kézfogása most is olyan gyengéd, nem fitogtatja az erejét. Kezében viszont már egy új szatyor, most is tele a rekvizitumaival. Enélkül Jenő nem Jenő, a tömött műanyagzsák most is az ágyékát takarja. Állítólag ez megvédené, ha ütközne valakivel, valamivel.

 

Esély megvan rá. Nős, két felnőtt okos gyermeke van, akikre nagyon büszke. Ma már szigorúan szakmai alapon kezeli a kuncsaftjait. Mi mást tehetne, mondja. Az asszony kimarná a szemét, ha valamit is megsejtene. A nyugdíjassá ért Don Juanok élete se fenékig tejföl…