A miskolci földrengéstől a mesélő kavicsokig – megjelent a Miskolci Naplóban – ami nekem a parittyámba kellene,  Lászlónak mindent kifecseg

 

 

Talán 1960 nyarán, alig 10 esztendősen együtt nyaralunk egy osztálytársammal a szántódi gyerektáborban. S míg mi a magyar tengerben lubickolunk, Kordos Lacika furcsa formájú kavicsokat gyűjtöget a part mentén. Számára a sekély vízből kikapartak valóságos kincset jelentenek. Ki gondolja, hogy ez gyűjteménye végül is életpályájának meghatározó sarkköve. Akkoriban arra se fogadnék, hogy ő lesz az újságírásban a tudományos tanácsadóm, többszörös interjúalanyom földes, köves, őslénytani kérdésekben

Arra riadtam fel a napokban, hogy megmozdult az ágyam. Életem során már több földrengést éltem át. Az elsőt Siófokon egy vízparti szálloda nyolcadik emeletén. Akkoriban pánikba estem, észt veszejtve, egy  lepedőbe burkolózva rohantam le a hintázó épületből a melléklépcsőházon át a parkba. Most, május másodikán már rutinosabban éltem meg, csupán a másik oldalamra fordultam. Viszont úgy négy éve, amikor először rázkódott meg a házunk, három percen belül már a szomszédainkkal együtt az utca közepén piknikeztünk. Pizsamában. Vajon mire számíthatunk, várható-e egy nagyobb, pusztító erejű földmozgás Miskolc térségében? – kérdeztem dr. Kordos László professzortól a földtani kutatóintézet nyugalmazott igazgatójától.

Aki el mondotta, igazából már az őslénykutatással foglalkozik, de kedvemért alaposan utánajárt ennek a témának. Mint született mezőcsáti és évtizedekig miskolci kötődésű, őt is élénken érdekli a téma. Szerinte a városunk többszörösen szerencsés ebből a szempontból.  Bár az Avas és a Bükk vonulatai állandó mozgásban vannak, ám ezek inkább a talajszerkezet lazaságának a következménye. A mostani anyák napi rengés erőssége 3.5 fokos volt, nem kevés, s ami különös, az országos sajtóban egy szóval se említették. Talán azért, mert már annyira szokványos, hogy elveszítette hírértékét. Különben 2020 októberében is volt egy hasonló méretű Miskolcon, de akkor több mint félszáz kárbejelentés is érkezett. Tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország alatt egy Dél-Nyugat és Észak-Kelet irányú törésvonal húzódik. Afrika folyamatosan közeledik Európa felé – s itt a milliméteres elmozdulásoknak is érzékelhető az energiája, miközben Ázsia is harapófogóba szorítja a kontinensünket. Ezek a tektonikai lemezmozgások folyamatosan érzékelhetők. A professzor megnyugtatott, Miskolctól Északra és Délre bármikor lehetséges kisebb földrengés, viszont Miskolc talapzata stabil. Garantálja.

Bizonyítékként elmesélte, maga is átélt egy ilyen földmozgást a közelmúltban Budapesten, a belvárosi lakásuk harmadik emeletén. Egy vasárnap délután arra lett figyelmes, hogy maguktól nyílnak ki a széles szobaajtók. Bennfentesként rögtön hívta a földrengéskutató intézet vezetőjét, Győző barátját, aki teljes lelkesedéssel, szinte lelkendezve azonnal megerősítette a hipotézisét. Elmondta, pontosan Pécelnél érzékeltek egy klasszikusan tökéletesen kirajzolódó törésvonalat, s a munkatársai máris a helyszínen elemzik a történetet. Ők ugyanis ezekből próbálják analizálni, miként lehetne pontos előrejelzési rendszert alkotni a nagyobb, pusztító erejű földrengésekre.

Kordos László –büszkeségből mondom – osztálytársam volt az általános iskolában. Emlékeim szerint már akkor is a földrajz és a geológia iránt érdeklödtt. Így juthatott el odáig, hogy a rudabányai ásatások, feltárások eredményeként a nevéhez fűződik a nemzetközi hírű Rudapithecus felfedezése, a világhírű látványtár és a majomsziget megnyitása.

Beszélgetésünk végén tartozom még egy személyes kérdéssel. Minek kellettek azok az apró és nagy kavicsok, kövek, amelyekért jómagam csak akkor hajolok le, ha a parittyámba kell. Nos, Lacika, László, a földtani tudományok professzora jobb későn, mint soha alapon megosztja titkát.  Számára ezek, az akár sódernek is tetsző kövecskék mesélnek. A maguk nyelvén. Elárulják , hogy a Kárpátokból vagy a Sajó-Hernád-Boldva háromszögből jöttek-e. Szinük, formájuk, rétegződésük az évezredek élővilágának sorsát is elfecsegik. Talán még egyszer azt is elmondják, igaz-e, hogy azért hasonló a Hold és Földünk kőzete, mert bolygóink egyszer már nagyot koccantak.