Igen a hír igaz. Nem éppen tervszerűen, de egy hét leforgása alatt kórházba kerültem. A koromban ez egyáltalán nem meglepő, így tulajdonképpen jó sorsommal megbékélve saját lábamon sétáltam be a megyei kórházba. S miután többen érdeklődtek, hogylétem felől, jobb, ha magam számolok be a történtekről.
Csütörtökön reggel megkaptam az itt szokásos frissen vasalt kismama hálóinget majd nem sokkal később ágyastól száguldottam folyosóról, folyósóra a második emeletre. Hiába is hazudnék, mekkora bátor és elszánt voltam – mint a miskolci rendész, aki a kezemben lévő pisztoly csövére vetette magát. Féltem. Még csak bódult se voltam ám a Teremtőben és a neves főorvosban bízva megadtam magam. Megjegyzem a doktor úr reggel még lerajzolta nekem, hogy mi hol van és mit fog keresni és mit csinál majd a függöny mögött, amiből semmit nem érzek. Jóváhagytam a műtéti tervet, alá írtam a beleegyezésemet és akasztófahumorral nemcsak sok sikert kívántam, de hozzátettem magam se csinálnám másként. Lesz, ami lesz, aminek lennie kell.
A beavatkozás azzal kezdődött, hogy összegörnyedtem és a hátamba kaptam vagy hat szúrást. Innentől kezdve deréktól lefelé megszűntem létezni. Fura érzés úgy tapogattam a combjaimat még délután is, hogy pironkodtam, talán nem is az enyémek.
Alig negyven perc múlva fellegezhettem visszakerültem a szobámba, becsövezve alul felül. Aznap délután, amikor a feleségem az őrangyalom elindult hozzám még útközben leállítottam. Ugyanis megtudtam, hogy ismét a műtő felé tartok. Ma már humorizálhatok is, elárulom nem leltároztak, s nem kést vagy az ollót felejtették bennem. Én vagyok a hunyó rögtön mozgolódni kezdtem, aminek a következményeként elszíneződött a hűtővizem. Így aztán másodszorra már rutinosan ágyastól rontottunk vissza az emeleti műtőbe. Hogy aztán ismét leválasszák a lábaimat.
Gondoltam ezek után friss csövesként álomba merülök. Tévedtem, úgy estefelé átmentem egy kínai vibrátorba úgy olyan tízes fokozatba. Annyira dideregtem, hogy már is nyomták belém a lázcsillapító infúziót.
Hála és köszönet mindenkinek, akik segítettek, megmentettek. Ezen az osztályon csodálatos, lelkiismeretes orvosok ápolók végzik a dolgukat a hivatástudat legmagasabb szintjén.
Nos, ne vegyék komolyan – amikor kérésemre bekapcsolták a tévét, s tegnap este végig nézhettem a séfek versenyét kínok kínját szenvedtem el. Akkor már két napja koplaltam, a vizet is csak módjával szívószálon kaptam, a szemem is kopogott. Na, de ez legyen a legnagyobb baj.
S aki még nem találta ki, hogy hol vagyok, annyit elárulok itt a férfiak is vezetékes retiküllel flangálnak. Nem kell a piszoárba rohangálni, bárhol kedvem szerint leengedhetem a hűtővizet.
S, hogy mi ebből tanulság – hamarosan megszóltatok egy urológust aki, majd elmondja a férfiszerszámokat érdemes rendszeresen vizsgáltatni. Különben ez az a hely, ahol rádöbbenünk micsoda élvezet, amikor nincs gond a vizeléssel.
S az a soktévés gyógyszerreklám se árt, de a rendszeres szűrővizsgálatot egyik se helyettesíti.
S akit még érdekel a szantograf portál tőlem függetlenül zavartalanul üzemel. S ha most érdekesebb izgalmasabb az nem a véletlen műve.
