Az Európai Tanács legutóbbi ülésén falanxban vonultak föl a
szivárvány zászlós miniszterelnökök. Tiszta vizet akartak önteni a
pohárba, megvan-e még az értékek egysége? A vita kísértetiesen
hasonlított a 2015. júniusi vitára, amely az Európára törő
migránsinvázió miatt robbant ki. Mindkettő erkölcsileg nehéz,
politikailag fontos és intellektuálisan szép vita volt.
A válasz mindkét esetben ugyanaz: nincs meg az értékek egysége,
ezért nincs meg a politikai egység sem.
A liberálisok mindkét esetben abból indultak ki, hogy itt olyan
kérdésekről van szó, amelyekre csak egyféle, a liberális
véleményhegemóniának megfelelő válasz adható. A nem liberális
demokraták válasza az volt, hogy a véleménypluralizmusnak
megfelelően itt különböző válaszok vannak, és ehhez minden államnak
és népnek joga van, és csak az "egység a sokféleségben"
megközelítéssel tartható egyben az Európai Unió.
A liberálisok szerint a migrációhoz, az Európai Unió területére
lépéshez mindenkinek joga van, akkor is, ha nem közvetlenül
veszélyes, hanem biztonságos harmadik országon keresztül érkezik. A
migrációhoz való jog lényegében emberi jog.
A mostani vitában, amely a gyermekek szexuális neveléséről szól, a
liberálisok szerint a gyermekek kezébe kell adni azokat az
érzékenyítő kiadványokat, amelyek felvilágosíthatják őket a
heteroszexualitásról, a homoszexualitásról, a biológiai nem
elhagyásáról és a nemváltó operációkról. A liberálisok szerint ez a
gyermek emberi joga, a szülő döntése nem lehet kizárólagos, az
állami intézményeknek ebben szerepe, sőt elsőbbsége van. Szülői
jóváhagyás nélkül, állami korlátok nélkül lehet érzékenyíteni a
gyermekeket.
A nem liberális demokraták szerint a gyermek szexuális nevelése a
szülő joga, és ebben az ő beleegyezése nélkül se az állam, se a
pártok, se az NGO-k, se a szivárványos aktivisták nem játszhatnak
szerepet.
A szivárványos országoknak joguk van túllépni a bináris, férfi-nő,
anya-apa rendre épülő társadalmi berendezkedésen. Régen ők is
ilyenek voltak, de jól megfontoltan és szándékaikat az állami
politika rangjára emelve átléptek egy másik dimenzióba.
Ezt a jogukat egy másik állam nem kérdőjelezheti meg. Különösen,
hogy a vezérhajó szerepére Németország vállalkozott. Hogy okos
dolog-e újra karszalagban demonstrálni és a müncheni
futballstadionban a magyar himnusz közben szivárványos zászlóval a
játéktérre rohanni, abban nem vagyok biztos. De abban biztos vagyok,
hogy a német gyerekek neveléséről a németeknek kell dönteniük. És
abban is, hogy a magyar gyerekek neveléséről is csak a magyarok
dönthetnek, a németek, a hollandok vagy a belgák biztosan nem.
Hogy a bináris vagy a szivárványos világban jobb-e élni, és miért,
abban mindkét fél a maga véleménye mellett érvel. Mindenkinek a maga
igazsága.
De a jog, a nemzetközi jog, az EU joga és az Alapvető Jogok
Chartája szempontjából a helyes álláspont nem kétséges. A migráció
nem emberi jog, és a gyermek szexuális nevelésének mikéntje sem a
gyermek emberi joga. Ilyen emberi jog nincs. Van helyette az
Alapvető Jogok Chartájának 14. cikke a szülők jogáról a gyermek
számára megfelelő neveltetés biztosításához.
Ha egyben akarjuk tartani az Európai Uniót, a liberálisoknak
tiszteletben kell tartaniuk a nem liberálisok jogait. Egység a
sokféleségben. Ez a jövő.
Orbán Viktor
Kiadó: Miniszterelnöki Sajtóiroda