Hol is voltunk – az ünnepelt a miskolci Murphyt választotta – ellenszavazat, tartozkodó nem volt -nyomoztunk a gömbpalacsinta után

Van egy családi tradiciónk. Jeles eseményekkor, ha valaki szülinapos megszavazzuk hová megyünk ebédelni vagy vacsorázni. Az ünnepelt dönt, vétőjoga van mint az uniós tagoknak, de igazából nem kisérletezünk, szeretjük a belvált, a kipróbált helyeket.  S az igazság, hogy hiába van egyre több vendéglátóhely  kevés helyen tartós a színvonal. Az elmúlt másfélév próbára tette az ipart, ez a házhozszállításos majd meg látod mit kapsz, csak fizess nem lendítette előre az ágazatot. Mi szeretjük ha a felszolgálóra bízhatjuk magunkat, arra aki lesia gondolatainkat, s ha kell segít a választásban, kitalálja mit is szeretnénk, s jól esik ha emlékezik mit rendeltünk legutóbb és csapolt vagy üveges sört szeretjük. S ha még egy két lábonjáró lexikon is akkor ő a mi emberünk. A Murphy főura például ugyanúgy emlékezett arra, hogy valamikor , a kezdetek kezedetén amikor a Talizmán főszakácsát átcsábították menő volt a gömbpalacsinta. Ez a szuper desszert csúcs volt, korábban ezért képesek voltunk átruccani az egri vár alá . El is döntöttem, meg van a neve , meginterjúvolom a feltalálóját, van e még valahol az országban ilyen édesség. Ha akad már is indulunk, oda.

S, hogy mit választottunk a miskolci Murphyben , jöjjenek a képek.

Lazac
Malacszűz libamájjal, pompás gombaszósszal
Sültoldalas s ami csak ehhez kell, a színek is beszélnek
Van egy olyan alkalmi vegánk, aki a sajtot papnírban szereti, ő is elégedett volt