Víz nélkül kiszáradunk, meghalunk – drágább lesz mint az olaj -a mi kertünk is repedezik, hasadozik – ki sáfárkodik jobban a hákettőoval

Megjósolták a következő világháború a vízért robbanhat ki. Az ivóvizért. Emlékezhetünk, Izrael és a Jordán királyság közötti béke alapja az, hogy a Jordán folyón megosztozkodtak. Igazságosan vagy testvériesen, nem tudom, de megegyeztek.

A víz az élet forrása. Még nem is sejtjük, de biztosan igaz, hamarosan az olaj árával vetekszik majd. Persze vannak előrelátóak, mint például a mostani magyar kormány. Tervbe vették, hogy az észszerűbb vizgazdálkoás érdekében összevonják, trösztösitik a vizmű cégeket.Államosítják valamennyit. Hogy ez jobb vagy praktikusabb e , ki tudja megmondani. Hiszen az autópályák privatizálását meg éppen most írták ki.

Egyszer azt mondják, az állam nem jól sáfárkodik a javainkkal ezért adjuk el vagy adjuk oda a vállalkozóknak máskor pedig ahogyan a helyzet hozza ennek a fordítottjára esküsznek. Egy biztos a vízzel gondok lesznek. Mi jól állunk, az országon két nagy folyó hasít keresztül, s sok kisebb nagyobb tavunk van. A Tisza szabályozása óta nem sokat tettünk, hogy ne pusztitsanak az árvizek vagy megtartsuk a hozzánk ömlő hákettőot. Tárózok tucatjait kellene  épitenünk, hogy az aszályos években legyen honna vizet meríteni locsolásra és ívásra és nem kellene hagynunk  a vízpazarlást. Ennek egyik módja a csatornázott víz drágítása vagy a tudatos nevelési program, amelyet gyermekkortól kellene kezdenünk. S, hogy valamit tennünk kell azt már magunk is megtapasztaljuk. Mi az Avas aljában lakunk, s aggodalommal nézzük az udvarunkon egyre szélesedő mélyedéseket.Hasad a föld a szárazságtól, s ezen már a locsolás se segít.

Közben nálunk is országszerte keletkeznek villámárvizek, amelyek szerencsénkre még nem okoztak olyan tragédiát mint Nyugat Európa szerte, ahol emberek ezrei tüntek el, s városrészeket mosott el a szennyes vizfolyam.