Menthetetlenül neveletlen vagyok – most már az OTP is bepróbálkozott – zárás előtt zár a kassza

Segítség !Meg akarnak nevelni. Szerintem eltetszettek ezzel késni, de nagyon.

Elmúltam hetven, tehát reménytelen eset vagyok.  Drága édesanyám is 95 esztendős koráig ezzel kísérletezett. Hiába. Tele vagyok rigolyákkal. Például máig is úgy hiszem, ha egy bank nyitva van, akkor engem ott kiszolgálnak.  Ügyfélként kezelnek. Sajnos ez is a múlté már. El akarják velem feledtetni ezt is.

Ma délután kettő óra után pár perccel lépek be a miskolci OTP erődbe. Sorszámot húznék, hogy kivegyek néhány száz eurót az utazáshoz. A hölgy elmagyarázza, nincs szerencsém, későn jöttem. Zárás előtt két órával bezár a pénztár. Egy hete ez a módi – lehet, hogy Önök közül már tud erről valaki, mármint ha ott dolgozik, én csak most értesültem a változásról.

Noha nem bírom feldolgozni a médiából rám zúduló bankos hirdetéseket, az akciós kedvezményeket és szuper kölcsönöket.  Arról viszont senki nem szólt semmit, hogy ezen túl a banki pénztár korábban zár, mint a pénzintézet

Persze az információs hölgy kedves, készséges volt, ajánlotta van eurós automatájuk, és ha nekem ilyen kártyám is van, akkor segít a tranzakcióban. Itt is pechem volt, ilyet nem tartok, mert ennek az éves költsége legalább annyi, mint amennyit ezen a számlán őrizgetek. Kérdeztem mi az oka a pénztár korai zárásának – válasz,  szeretnék az ügyfeleket megnevelni, hogy többet használják a bankkártyájukat! Tehát nevelni akarnak!

Eszem megáll! Ebben az országban mindenki engem akar nevelni, oktatni, leckéztetni. Miért nem konzultálunk erről is, akarom e, hogy 18 éven felül tovább neveljenek?  Ne csak inzultáljanak!

Alig négy éve, hogy rám támadt két miskolci rendész, hogy aztán maguk megmentésére még meg is rágalmazzanak rendőri segédlettel,  olyannal, amit soha nem követnék el. Közülük a Tóth Tamás, aki máig is a szervezet tagja, a rendőrségen szemrebbenés nélkül azt vallotta – nem akartuk a bácsit megbírságolni, csak figyelmeztetni akartuk. Azért mert hetes másodpercre félreálltam, hogy az utasom beülhessen a kocsimba.

Visszakérdeztem, s ehhez miért kellett volna a feljelentőlap, amit erőszakkal akartak aláíratni velem, hogy elismerem a szabálysértést. S, ha aláírom, akkor mit csinál a bírságoló papírral. Válasz,  eldobja. Teheti.

Akkoriban ugyanis másolt fecnikre dolgoztak. Tehát itt is egy harminc év körüli egyenruhába bújtatott” pedagógus”akart megleckéztetni. Hivatalból.

Különben a posta előtti járdaszakasz forgalmi státuszát az akkori jegyző felülvizsgáltatta. A kapitányság közlekedési osztályvezetője, ki más értene ehhez jobban, megállapította az oda felfestett két, fehér útburkolati jel megtévesztő, tehát fizikai akadályokkal kell elzárni a járdát a butuska megvezetett autósok elől. Nyolc hónap elteltével meg is lépték, kihelyezték a korlátokat.

S még annyit, hogy Tóth párja, akinek jogosítványa is lehetett azt mondta a bíróságon, az a két fehér csík azért van a járdán a posta előtt, hogy a járművek vezetői tudják, hol kell bemenni. Komoly, ez nem vicc és a nyomozónő is bevette! Nem azért, hogy jelezzék az oda állóknak – ne állják el a bejáratot.

Hogy lehetséges, mindenki csak engemet akar megnevelni, a bank, a rendészet, a bíróság és hadd ne soroljam az egyéb szolgáltatókat.