SzántóGráf

Minden kutatható már a miskolci levéltárban – megjelent a Miskolci Naplóban – Mária Teréziának köszönhetjük az írásbeliség kincsesházait

 

Óriási a hivatalok levélforgalma. Azt hihetnénk, hogy az elektronikus kommunikációval kevesebb papír fogy, és csak megmenthetjük a kivágásra ítélt erdőségeket. Hiába minden mail végén, a figyelmeztetés, ha nem muszáj, ne nyomtassunk ki mindent. Jómagam is fuldoklok a szobámban felhalmozott papírtengerben. Jobban bízom a nyomtatómban, mint a gépem memóriájában. Időnként próbálok szelektálni, de keservesen. Megesik, hogy a már szemetesbe landolt feljegyzést visszahalászom. Kis József, a Borsod Abaúj Zemplén megyei levéltár igazgatója már sokkal, komplexebben, perspektivikusabban látja az írásbeliség, életünk lenyomatát őrző dokumentumok jelentőségét.

Vajon mi is a funkciója a levéltáraknak, tudja e mindenki, hogy ezek az intézmények képezik a történelemírás alapjait, s ezekben egyesül a kollektív emlékezetünk tárháza. Még Mária Terézia korában alapították meg az ország első levéltárát, neki köszönhetjük, hogy akkoriban egybegyűjtötték a már korábban keletkezett és még fennmaradt írásos dokumentumokat. Kis József meséli manapság is megesik, hogy a posta egyik fiókjának vélik. Rájuk telefonálnak, hogy meddig őrzik még a küldeményüket, mikor lesznek szívesek már kivinni a levelüket. Jókedvükben azt szokták mondani, türelem még a XIII. századbeli leveleket se postázták. Valóban, büszkék rá, hogy a miskolci levéltár kincsei között 1270-es nyéki ingatlanbejegyzéseket is őriznek.  Különlegesek, hiszen a mohácsi vész előtti iratok közül nem sok maradt fenn mára.

A megyei levéltár gyűjteményének a nagyságára jellemző, hogy ha valamennyi dokumentációt élére állítanának, több mint 13 kilométer hosszúságú lenne. A mezőcsáti fiókot már felszámolták az ottani iratokat Alsózsolcára vitték viszont a sátoraljaújhelyi városházán, az ország egyik legrégebbi ilyen intézménye máig is létezik. Összességében Kis József birodalma több történelmi vármegyére való anyagot őriz. Itt található a borsod-gömör-kishonti, az abaúj-tornai, a zempléni és természetesen a miskolci anyagok jó része is.

Milyen ütemben bővül a levéltár állománya és honnan milyen rendszerben érkezik az utánpótlás.  A törvények, a rendeletek elég változóak. Jelenleg a bíróságok, az ügyészségek és a rendőrség úgy 15 évenként selejtezi le az iratait. Tehát minden évben a másfél évtizede készülteket adják át a levéltárnak. Jó tudni, hogy már régóta nem őriznek úgynevezett titkosított minősített anyagokat. Ezek elvitték még annak idején. Tehát a helyi kutatók szabadon tanulmányozhatják a közelmúltunk írásbeli feljegyzéseit. Tehetik ezt valamelyik egyetem vagy alapítvány megbízásával, de a nagy többség inkább úgynevezett családfakutatóként böngészi a kikért feljegyzéseket.  Még többen az úgynevezett igatlancserék, eladások, tulajdoni lapok keresésével foglalatoskodnak. Sajnos ez a fajta a nyilvántartási rendszer nem minden időben volt tökéletes és máig is gyakoriak az ebből eredő pereskedések.

Kérdeztem, hogy vásárolnak e értékes hagyatékból származó levelezéseket.  Az igazgató szerint megvan ennek az elvi lehetősége, de az elmúlt időszakban nem éltek ezzel. Gyakoribb, hogy nemesi családok önként átadják a történelmük dokumentumait. Például Hatvani Zoltán, a rendszerváltás után megyénk országgyűlési képviselője, aki a megyei közgyűlésben szerepet vállalt nekik ajándékozta a család összes postáját a XVII. századtól visszamenőleg.

Hogy mikorra növi ki a miskolci levéltár a mostani épületét, a volt pénzügyminisztériumi palotát, amely az átkosban a begyűjtési hivatalnak is helyet adott. Könnyű kikalkulálni, közel járnak már ehhez. Szerencsére a kormány a miskolci egyetemen már lerakta az új levéltár alapjait és megkezdték a minden igényt kielégítő komplex tárhely építését. Ahol még arra is gondjuk lesz, hogy az értékes kordokumentumokat a papírosnak legmegfelelőbb klímaviszonyokat teremtsenek.

Exit mobile version