Kisregény – 3. fejezet
Ez egy kitalált történet. Egy régi, megtörtént eseménnyel kapcsolatos hasonlóság csupán a véletlen műve.
—- Kollégák —-
Anna már két hónapja dolgozott a sebészeten, de úgy érezte még nem sikerült közel kerülni kollégáihoz.
Egyedül Marcsi, a részlegvezető mutatott érdeklődést a személye iránt. Az orvosok látszólag nem vették észre az új nővért, de csak látszólag…
Amikor Anna a folyosón elment mellettük, megfordultak és hosszan nézték hátulról, alulról felfelé a titokzatos nővért, magas, sudár alakját, széles, asszonyos csípőjét. Lopva megcsodálták csillogó barna szemeit és a szabályos, kun őseitől örökölt arcát.
Anna nagyon szerette volna tudni, hogy miért nem alakult ki közelebbi kapcsolat munkatársaival. Elhívta Marcsit egy kávéra a közeli presszóba.
“Ezek ilyenek” – nyugtázta Marcsi. “Ha megismernek, majd befogadnak. Addig is mesélek kicsit róluk”. – kezdte bőbeszédűen.
“A Főnök? Aranyos kis ember, nem idevaló. Az előző munkahelyén volt valami zűr, talán nőügy, de nem biztos. Büntetésből helyezték ide vidékre.
Nagyon hiú, csak azt nem tudom mi tetszik magának magában ?Hiszen alacsony, köpcös, nem igazán ideális férfi. Otthon nem nagyon szeret lenni, ezért állandóan jön-megy bent az osztályon, és a pletykák szerint a régi barátaival kártyázik. A feleségét alig láttuk még, azt mondják nagyon féltékeny, meg iszik is. A Főnök nem szeret operálni, talán ezért szeretik Őt az orvosai. Tudod, itt mindenkinek kicsi a fizetése, kell nagyon az a kis pénz, amit a betegek adnak. A Főnök nem veszi el ezt tőlük, ezért a nagy szeretet.
A ‘kisfőnök’ Öcsi, aki nevével ellentétben a Főnökön kívül mindenkinél idősebb. Sokadik próbálkozásra vették fel annak idején az egyetemre, ez egyben a nagy fájdalma is. Talán ezért akar mindig görcsösen megfelelni. A Főnök legbiztosabb támasza. A felesége falusi asszony, büszke nagyon arra, hogy ő “orvos feleség”. Rövid pórázon tartja a férjét, beosztja minden percét, minden este Ő számolja meg a pénzt, amit Öcsi aznap a betegektől kapott. Na ,Öcsi az, aki biztosan nem csalná meg a feleségét, meg az nem is lenne nagyon ajánlatos számára.
A sebész doktorok? Ott van Pisti, az a magas, elegáns fiú…”- itt ellágyult Marcsi hangja, érezni lehetett, hogy nem közömbös számára Pisti.
“Ő aztán az igazi nagy csődör” – mondta féltékenységgel vegyes büszkeséggel a hangjában. ”Előle bizony csak a jól futó takarítónők menekülnek meg.
Pisti barátja – tudod – az a mindig franciául köszönő Tivadar, az az alacsony, kövérkés, korán kopaszodó férfi. Még nőtlen, állandóan keresi az igazit, hevesen udvarol mindenkinek. Nagyon kevés sikerrel.”
“És ki az a két, egymást állandóan ugrató sebész, akik úgy néznek ki, mint Stan és Pan?”- vágott közbe Anna.
“Méhes és Fekete főorvosok az örök riválisok. Még operáló versenyt is rendeztek. Fekete nyert 10 perces vakbél műtéttel. Mégis Méhesnek fut jobban a szekere. Ő a párttitkár. Vigyázni kell vele! – halkult el egy pillanatra Marcsi, majd folytatta. ”Fekete szülei kulák listára kerültek, csoda, hogy gyerekük bejutott az egyetemre.
Lola az örök adjunktus. Bizony ő már megitta a kenyere javát. Régebben ritkán, de mostanában szinte állandóan részeg. Ilyenkor durva a betegekkel és minden nővel kikezd. Úgy hírlik, a felesége meg szokta emiatt verni.
János doktor legalább tíz évvel idősebb feleséggel és még idősebb barátnőjével, az anesztes Ágival külön jelenség az osztályon. Operálni ő sem szeret, de főzni annál inkább. Mindig együtt ügyelnek Borival, főzőcskéznek meg isznak.
Gizi doktornő nem nálunk dolgozik, itt csak gyakorlaton van. Úgy megnevelte a rendetlen férfi orvosokat, hogy arra nincs kifejezés. Amióta itt van, a fiúk rendszeresen használják a vécé kefét.
Imre a legfiatalabb orvos, kis tudású fiú, de sokat gondol magáról. Az apukája főorvos a másik kórházban, így aztán Imi azt hiszi, övé a világ. Legemlékezetesebb húzása az volt, amikor a shocktalanitóban újraélesztés közben megjelent egy vödörrel, hogy vizet vigyen, mert az udvaron mosta az autóját.
Tasi az öreg műtős csúnya, buta és lusta is. A fiatal beteghordókkal csak Főműtős Úrnak hivatja magát. Csoki és Mankó műtős-beteghordók? Nincs az a pia, amit meg ne innának. Uralják a kórház beteghordói társadalmát. Mindketten már voltak börtönben is , állítólag nemi erőszak miatt.” – suttogta Marcsi.
“A lányok? A műtősnők nagyképűek, már-már sebésznek hiszik magukat. A főműtősnő, Juli, alkoholista és ez meg is látszik rajta. Tömény szeszből csinál limonádét, azzal tudja kihúzni csak napot. A Főnök ennek ellenére szereti. Azt mondják, több is van köztük, mint munkakapcsolat, de en ezt nem hiszem el.” – ingatta fejét.
“Mili, a helyettese lányanya, egyedül neveli gyerekét. Azt mondjak Pisti a gyerek apja. Ez nem igaz“- emelte fel féltékenyen a hangját Marcsi, majd lendületesen folytatta: ”Piroska – tudod, az a magas, barna, rikító pirosra festett szájú nő – orvosnak készült. Nem vették fel, így aztán műtősnőnek tanult. Piroska saját magát az orvosok közé sorolja, társaival nem közösködik. Arra vár, hogy talán egyszer doktorné lesz belőle és végtelenül irigy mindenkire, akinek ez sikerül.
“És a lányok az osztályon?”- érdeklődött Anna.
”Alapvetően rendesek, csak mindenkinek megvan a maga baja. Család, gyerekek, pénztelenség, otthoni konfliktusok. Nem érnek rá arra, hogy más baját is magukra vegyék. De majd fokozatosan megismered őket.
Elszaladt az idő mennem kell. Várnak a szüleim. Tudod, nekem csak ők vannak.”- fejezte be hosszú meséjét Marcsi.
Anna fizetett és aztán együtt mentek a nagy kereszteződésig, ott elváltak.
Anna egyedül folytatta útját, távolból már látszott a nővérotthon komor tömbje. Néhány perc múlva már szobája sötét ablakát is megismerte. Még mindig furcsállotta, hogy nincs rács az ablakon. A sötét bokrok, fák sűrűjét látva Anna elgondolkodott. ”Itt bárki rossz szándékú elbújhat és észrevétlenül távozhat a kórház felé. Nézte a sűrű lombokkal takart előkertet és …mintha egy alak árnyéka vetülne a falra…
Most talán megmozdult…,de már el is tűnt.
