Kutyasétáltatók figyelem  – gyanús kolbászkarikák a Szent Ferenc kórház körül – egy családi gyorsteszt, ki szeret minket a legjobban

Úgy tartják, lehet kutya nélkül élni, de nem nagyon érdemes. Aki szeretné megtapasztalni az önzetlen mindent felülíró szeretetet, ragaszkodást és hűséget tartson egy ilyen négylábú háziállatot, amelynek a türelme végtelen. Viccesen szólva, ha életünk párjának az odaadását akarjuk a kutyánkéval összehasonlítani, érdemes egy gyorstesztet készíteni. Zárjuk be őket, egyenként a kocsink csomagtartójába, legalább 10 percre és megtapasztalhatjuk, melyikük örül nekünk jobban, ha majd kiengedjük őket. Innentől már nem lesz kétségük, hogy számomra miért is szívem csücske, a vitéz Sajóörösi Edison, akivel napi félórát edzünk. Szótlanul, eszébe nem jutna bármikor is vissza vagy beleugatni, ha közben még telefonálok is. Végtelen türelme van, bármennyit is kések sohasem dorongol le. Tény, hogy érzékeny, neki is vannak rossz napjai, de ezt sosem rajtam veri le.

S akkor itt hívom fel a környékünkön lakó kutyások figyelmét, figyelem, figyelem – ma több gyanús kolbászkarikát fedeztem fel a sétánk során. Fotózás előtt megszagoltam valamennyi, s láttam valamivel preparálták ezeket a csalikat. Feltételezem, hogy nem mindenki örül, ha a kutyák után kell a gumidarabkákat takarítani. Valaki úgy gondolja, az ebeket kell büntetni, mert a gazdik nem takarítják el a kedvencük szilárd hajtóanyagának a maradványait. Speciel Edison pórázán egy tekercs ilyen begyűjtő zsákocska lóg.

Ezzel ne is tessenek vitatkozni

Úgy tartják, lehet kutya nélkül élni, de nem nagyon érdemes. Aki szeretné megtapasztalni az önzetlen mindent felülíró szeretetet, ragaszkodást és hűséget tartson egy ilyen négylábú háziállatot, amelynek a türelme végtelen. Viccesen szólva, ha életünk párjának az odaadását akarjuk a kutyánkéval összehasonlítani, érdemes egy gyorstesztet készíteni. Zárjuk be őket, egyenként a kocsink csomagtartójába, legalább 10 percre és megtapasztalhatjuk, melyikük örül nekünk jobban, ha majd kiengedjük őket. Innentől már nem lesz kétségük, hogy számomra miért is szívem csücske, a vitéz Sajóörösi Edison, akivel napi félórát edzünk. Szótlanul, eszébe nem jutna bármikor is vissza vagy beleugatni, ha közben még telefonálok is.

S akkor itt hívom fel a környékünkön lakó kutyások figyelmét, figyelem, figyelem – ma több gyanús kolbászkarikát fedeztem fel a sétánk során. Fotózás előtt megszagoltam valamennyi, s láttam valamivel preparálták ezeket a csalikat. Feltételezem, hogy nem mindenki örül, ha a kutyák után kell a gumidarabkákat takarítani. Valaki úgy gondolja, az ebeket kell büntetni, mert a gazdik nem takarítják el a kedvencük szilárd hajtóanyagának a maradványait. Speciel Edison pórázán egy tekercs ilyen begyűjtő zsákocska lóg. Mihelyst könnyített magán, első dolgom felszedni és a legközelebbi szemetesbe tenni. Minap a Csabai kapui valamikor káderdűlőnek becézett házak között kószáltunk, amikor egy idős hölgy ránk ripakodott, mit keresünk ott. Szemünkre vetette, hogy már nem bírja szagolni a kutyaürüléket. Megnyugtattam, mutattam, mi rögtön zsákolunk.  Edison mit sem törődve a hölggyel, jobb lábát balettosan felemelte és levizelte a közeli fa tövét.  Sajnos nem a legjobbkor, az asszonyság ugyanis a pisi illatára is allergiás lehet, mert fellármázta a környéket. S nem akarta megérteni, hogy ezt nem nem tudom felitatni, feltörölni és éjjelivel csaknem sétáltathatom.

Remélem, csak nem ő lehet aki, most kolbászkarikákkal próbálja ritkítani az ember leghűségesebb barátait. Különösen most, hogy a parlament elfogadta az állatrendőrség megalapítását és az ilyen gyilkossági kísérletért már börtön jár. Akármilyen allergiája is van…

Edison  a személyi edzőm  – napi egy kilométer van a tréningtervében 
A gyanús kolbászkarikák..
A bejáratnál szórták el a gyulait….

Mihelyst könnyített magán, első dolgom felszedni és a legközelebbi szemetesbe tenni. Minap a Csabai kapui valamikor káderdűlőnek becézett házak között kószáltunk, amikor egy idős hölgy ránk ripakodott, mit keresünk ott. Szemünkre vetette, hogy már nem bírja szagolni a kutyaürüléket. Megnyugtattam, mutattam, mi rögtön zsákolunk.  Edison mit sem törődve a hölggyel, jobb lábát balettosan felemelte és levizelte a közeli fa tövét.  Sajnos nem a legjobbkor, az asszonyság ugyanis a pisi illatára is allergiás lehet, mert fellármázta a környéket. S nem akarta megérteni, hogy ezt nem nem tudom felitatni, feltörölni és éjjelivel csaknem sétáltathatom.

Remélem, csak nem ő lehet aki, most kolbászkarikákkal próbálja ritkítani az ember leghűségesebb barátait. Különösen most, hogy a parlament elfogadta az állatrendőrség megalapítását és az ilyen gyilkossági kísérletért már börtön jár. Akármilyen allergiája is van…