Jut eszembe , sosem fértem a bőrömbe. Igyekeztem nem unatkozni. Kerestem magamnak az elfoglaltságot, s a bajt meg a gondot. Például amikor a Miskolci OMV kutak telepítése körül nem volt meg a vároházi konszenzus, elfogadtam a mediátori szerepet. Bécsi barátom nyugodjon békében Franz Illes kérésének nem tudtam nemet mondani, így megszerveztem az önkormányzat képviselőinek a kiutazását Bécsbe. Ezek a békebeli kilencvenes évek amikor mindent el lehetett sikálni. Vagy rögtön vagy azonnal. Jómagam előre mentem egy nappal, hogy kontrolláljam mennyire méltó fogadtatásban részesítik a miskolci képviselőket. Megnyugtattak, minden tökéletes lesz és így is történt. S, hogy krónikások is legyenek a csapatban magam gondoskodtam a kiválasztásukról. Elegánsan még az Észak szerkesztőségét is felkértem delegáljanak valakit a küldöttségbe. Róla jut eszembe – durva morbid sztori – a hölgy egy kisváros polgármesterével készített interjút, s úgy a vége felé felpattant, neki mennie kell mert megjött….a tolmács diszkréten , tapintatosan fordította le az alaphelyzetet. Így sikerült magunk között lerendezni a problematikát. Az igazság, hogy egy férfiember úgy se tudja milyen az amikor egy hölgynek hirtelen támad nehéz napja. Minden esetre érdekes volt mindezt éles helyzetben megtapasztalni egy protokolláris eseményen. Egyébként a vendéglátó, az OMV és maga a barátom Illés Feri kitett magáért. három napig egy ötcsillagos szállodában kényeztettek minket, reggeltől estig néztük, nézegettük az ottani OMV kutakat, a belvárosi szemétégetőt, amely Bécs teljes áramellátását biztosítja majd ettünk, ittunk amit csak megkívántunk. Kikivánkozik, el is mondom, volt egy két hadd ne mondjam úr aki egy ilyen benzinkúti fogadásnál félreértette a helyzetet. A standokon kirakott cuccok közül felmarkolt egy két apróságot , amelyet rögzített a biztonsági kamera. Szuverninek nézte a kínálatot. Szóra se érdemes mondta Fer barátom, ment és zsebből rendezte az árát. Hozzátette, benne van a pakliban.
Hazafelé se a busszal jöttem viszont beszámolta az utazásról. Nótáztak a városatyák, anyukák, jókedvük kerekedett, Tatabányánál még volt egy felhatalmazásom, hogy ebédeltessem meg őket. Akkor tudtam meg az asztalnál, hogy minden rendben, akár a Sötétkapu alatt is nyithatnak egy töltőállomást. Végül szerényen csak hármat telepítettek az Avas alá. Ebből egy már kimúlt, helyén van a gyorsbüfé….