Volt egyszer egy szuper bükkvidéki – nekik jutott a kazah catering Orenburgban – mennyi sok ismerős  – Május elsején trappoltak

Micsoda nagy cég volt a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat.  Lehengerelte a helybéli konkurenciát, a Miskolci és a Borsodi Vendéglátót. A szocializmusban Koltai László vezérigazgató idejében nekik jutott nagy külföldi beruházások élelmezési ellátása. Micsoda üzlet volt ez. A régióból száz számra utaztak ki az Orenburgi földgázvezeték kiépítéséhez. A kazah sztyeppén a világtól elzárva kisebb városokat üzemeltettek. Emlékeim szerint ezek a kolóniák csak közúton voltak megközelíthetők. Akik erre a munkára jelentkeztek nagyon szépen kerestek, nem is sejtve micsoda egészségügyi kockázatot vállalnak. A külszolgálatosok az építkezésen, a konyhán dolgozók szuper ellátásban részesültek. Mégsem volt könnyű a hazától csaknem kétezer kilométerre, amikor még telefonon is körülményes volt a kapcsolattartás a családdal, az itthoniakkal.

 

Mi, akik kalandvágyból itthon maradtunk és csak Kassáig vagy Bécsig merészkedtünk kedveltük a Zsolcai kapui nagy gyorséttermet. Volt elegendő alumínium nyomtatott blaskánk ezekkel végig ehettük a változatos étlapot. Kedveltem, hogy itt sosem ért semmilyen meglepetés, előttünk mérték ki a levest, az orrunk előtt válogatták ki a húsokat és szemünk láttára loccsantották rá a generálszószt a rizsre vagy a krumplira.  Persze a zsírós műanyagtálcák, s az alumínium evőeszközök nem voltak valami étvágygerjesztőek, de valamit valamiért. Bőségesek voltak az adagok mindig maradt annyi a tálcán, amelyre az ott vadászó szerencsétlenek még idejében lecsaphattak, mielőtt a tálalók elvitték volna. Szóval egy tökéletes világban éltünk.

Elhittük ennék rosszabb már soha nem lesz, jobbat meg hiába is keresnénk. S akkor jöjjenek barátom csodálatos képei. Akik magukra ismernek, jelentkezzenek.  Összetartó kollektívák, május elsejei felvonulások csúcs értekezletek képeit sikerült megmenteni. Tessék gyönyörködni.