Cudar világot élünk. Nem sokára arról kell döntenem, hogy megvédjük e a gyerekeinket vagy mégsem.
Hála a sorsnak van időm áprilisig ezen még elgondolkodni. Nálunk az unokám, a család kicsinye is elég magas és kigyúrt, túl a húszadik esztendején így őt már aligha kell védelmeznem. Jobban is járnék, ha már Ő óvna meg a gengszterfajzatoktól. Akár úgy is, hogy egyúttal azt is megszavaznánk, a hozzám hasonló nyughatatlan nyugereket ne támadhassák meg a túlbuzgó, a magukat ketrecharcosoknak képzelő rendészek.
Jut eszembe a közelgő voksoláson társadalmi közakarattal kell döntenünk, hogy szexuálisan ki világosíthassa fel a kicsinyeinket. Világos, ezt nem engedhetjük át senkinek! Ez a mi dolgunk.
Elmerengtem, vajon engemet ki oktatott ki, Édesanyám vagy az iskola. Mire 12 esztendős lettem édesapám örökre elhagyott minket így rá nem számíthattam. Nagyon meg kell erőltetnem a buksimat, hogy az átkosban miként szembesültem először a gólyamítosz hazugságáról. Ki volt, ki lehetett az, aki először vágta a képembe, hogy a gyerekcsinálás sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Ki volt az, aki időt és fáradtságot nem kímélve elmagyarázta nekem, hogy a méhek és a darazsak hogyan porozzák be egymást, s mit csinálnak a bibéjükkel. Esküszöm, ha megszakadok sem emlékszem ilyenre. Elfelejthettem.
Arra viszont emlékszem, óvodásként koedukált rendszerben egymás mellett trónoltunk a Bagolyvárral szemközti házban. Ha akartam, ha nem csak megláthattam, melyikünknek van himbilimbije és kinek hiányzik. S amikor bepisiltem, s le kellett vennem a kék kötött rövidnadrágomat a lánypajtások szemérmetlenül megnézhették mi okozta a szivárgást. Arra is emlékszem, hogy a házmester unokájával megnéztük egymásét. S, amikor kiderült ez a pajzánság a ház összes szomszéd nénije kéjesen kifaggatott a történtekről. Mindannyiikat érdekelték a részletek, s végül úgy hakniztam ezzel, hogy mindenütt az asztal alá bújva szégyelőssen meséltem. Még később, a földszinten lakó Jancsika elpanaszolta, hogy amikor a 10 négyzetméteres kuckójukból kitessékelik, a látta a szüleit-mit művelnek. Ki is tárgyaltuk. Jancsika felvilágosult gyerek volt, aggódott mi lesz vele, ha testvérkéje lesz, már így is alig férnek el a mosókonyhában. Majd eljött az ideje annak is, hogy Aszódi Gyuri bácsi vagy éppen Hirschler tanár úr, a Nők védelmében című könyveit lapozgattam. Az igazi fogás, Fritz Kahn, a Nemi életünk kötet volt. Nem mondom, hogy autodidakta voltam, hiszen ezeket az alapműveket a lánypajtásokkal együtt szemléztük. Kontrolláltuk, lektoráltuk a műveket. A szokásos orvososdi játék keretében. Hadd fitogtassam korai irodalmi műveltségemet – Maupassant, Egy nő élete című művéből még a nászéjszaka rejtelmeit is megfejtettem. S ha valamire még kíváncsi voltam a házbéli szabósegéd, aki nem sokkal volt nálam idősebb minden kérdésemre precíz választ adott. Nem úgy, mint a szemközti utca végében lakó idősebb lány, aki rám hozta a frászt. Azzal rémisztett, hogy a fiúknál később kezdődik a havibaj, s a zacskóim majd megrepednek. Ezzel aztán okozott néhány álmatlan éjszakát.
A Földes Gimnáziumban, talán ha egyszer, a nagy teremben lányoknak és a fiúknak külön volt egy ilyen szexuális előadás. Szerintem elég megkésve, hiszen addigra már sokunk túl volt az Óperencián. Hiszen akadt olyan osztálytársunk, aki harmadikosként már a saját gyerekét babusgatta. S olyan is megesett, hogy az egyik tanár éppen a saját osztályából választott magának partnert. Ám tudok olyanról is, hogy az alacsony gömböc tanárnőnek azért kellett megválnia a katedrától, mert a tanítványát óra után egyéb módon is beavatta a szexuális életébe.
Szóval azt kell mondanom, hogy hátrányos helyzetű vidéki kisfiúként magamnak kellett megküzdenem a tudásért. Drága szüleim ezen a téren elhanyagolták a tájékoztatási kötelezettségüket. Még jó, hogy a mi házunkban akadtak jószívű, önzetlen idősebb nénik, s albérlőink, akik a gyakorlati oktatásra hangsúlyt helyeztek. Hála és köszönet érte mindannyiiknak. Ha nem ők akár el is kallódhattam volna. Ezen fontos világban.
Persze ha épségben, erőben-egészségben megérem, a szavazás napját okvetlenül ikszelek. Magam is azt vallom, védjük meg a gyerekeinket. Hogy miként az még nem teljesen világos. Erről, ebben a témában még ajánlanék egy mindenre kiterjedő nemzeti konzultációt, az ajánlott konzulensek névsorát már meg is szerkesztettem. Csupa ismerős nevek lesznek.
