Tudják milyen is az, amikor az ember arra készül, hogy megvívja a saját igazát. Jómagam már egy ideje ilyen harci lázban égek. Megesik ennyi idő után, hogy ott is ellenséget látok, ahol éppen nincsen. Vagy elbújt. Nos, ma, amikor megtettük a szokásos bevásárló körutat a Lidl áruházban azonnal kitettem az asztalomra a legújabb szerzeményemet, egy tök pofás villanyborotvát. Pontosan úgy néz ki, mint, amilyet a minap láttam az EMAG áruházban csaknem 180 ezer forintért. Ez meg csupán nyolc ezer volt.
Visszafogtam a birtoklási vágyamat és csak két óra elteltével nyitottam ki a dobozt. Addig csak gyönyörködtem benne. Majd úgy dél tájban eljött az ideje a lazításnak – ilyen szorgos egy nyugdíjas hétköznapja – és kibontottam az ajándékomat. Csupán a töltője és a borotva feje hiányzott. Gondolkodtam, hogy amikor észrevettem ezt a polcon éppen kettő volt belőle. Egyik leragasztva hátul volt eldugva, míg a párja elől kínálta magát. Óvatosságból a leragasztott hátsót választottam, biztos, ami biztos, talán azt nem piszkálták meg. Pechem volt.
Persze, hogy azonnal visszavágtattam, kezemben a blokkal rögtön a főnököt kerestem, s magamban felkészültem a beszélgetésre. Majd úgy jártam, mint azok a lovagok, akik döngölővel próbálnak várkaput nyitni. Nem veszik észre, hogy táré váré van. A szimpatikus fiatalember ránézett a blokkra, s mondta, ha még megvan, a másik azonnal jóváteszik a sérelmemet – vagy visszakapom a pénzemet vagy elvihetem az ép, bontatlan borotvát. Egy kedves hölggyel robogtunk a standhoz – főleg én abban a reményben, hogy még meg van a másik. Megvolt. Egy pár perces soron kívüli adminisztráció és már is a kezemben lehetett a hiánytalan szőrvágó készlet. Higgyék el, most az egyszer kétszer is örülhettem a szerzeményemnek. Egyet fizet, kettőt kap alapon.
Végül azt is megértettem, hogy a személyzet tisztában van azzal,, hogy sokan ügyeskednek. Megbontják az áruk csomagolását, és amit jónak látnak, azt eltulajdonítják. Áh de szépen mondtam. Nem azért, hogy másokat bosszantsanak, egyszerűen spájzolnak, s ha valami megtetszik, egy két apróság azt jobbnak látják haza vinni. Majd jó lesz valamire. Gondolom az én borotvám árába azt is bekalkulálták, hogy tízből egyet biztosan szét szednek.
Egyébként a mai napon nemcsak a kedves masszív dobozaimmal gazdagodtam a tapolcai kereszteződésben lévő áruházban. Korábban nem értettem, hogyan is tehetem hasznossá az a sokat dicsért Lidl applikációt, amelyet feltöltöttem a mobiltelefonomra
. Idáig mindig bekapcsoltam és a pénztárnál kérdeztem – mire is mentem ezzel. Erre csak legyintettek, vásárlás előtt kellett volna aktiválnom a készüléken felugró ajánlatokat. Ma kiokosított egy eladójuk – egyszerűbb, ha amikor beteszem, a lábam az áruházba az összes ajánlatra rákoppintok, aztán a pénztárnál, ha szerencsém van valamelyik árunál már is nyertem. Micsoda igaza volt.
