Vajon, ha Önt egy szőke hölgy a neve eltitkolásával, hivatalos személyek elleni fegyveres támadással rágalmazná meg , hogyan érezné magát, mit tenne. Tudomásul venné, bele törődne, hogy létezik ilyen, s elfogadná e. Vagy tenne e valamit ellene. Az élet számos ilyen és ehhez hasonló szörnyűséges szituációt teremthet. Nem akarom, nem várom el, hogy bárki is együtt érezzen velem, nyilván csak nekem kell ezt a vádat , ezt az abszolút hazugságot megcáfolni. Ezért most ide behelyezem az egyes számú tanú tárgyaláson tett vallomását.
Pontosabban rágalmazását. Figyelem, ahogyan mondani szokás minden mondata alkalmas a nyugalom megzavarására – tehát tagoltan tessék elemezni. Azt, hogy egy rendőr, egy bíró és az igazságszolgáltatás más résztvevői ezt hallották az rendben, de olvasták e? Kezdem azzal, hogy ez a hölgy az állítja, hogy látott engem a posta előtt parkolni, s a rendész párossal vitatkozni. Megjegyezte milyen az öltözékem, miket mondtam és kiemeli az én kocsimon kívül senki nem állt ott azon a járdaszakaszon. Ami faramuci mert éppen a rendész társa amiatt késett mert a többieket hessegette.
Nos, akkor kezdjük az igazsággal.” A vádlott által visel ballonkabát világos színű volt , inkább térdig érő, nem rövidebb fazon , nem dzseki hanem kabát , klasszikus Colombo kabát.” “Én haladtam nem néztem őket folyamatosan hanem időnként hátra néztem, visszanéztem amikor valami puffanásra lettem figyelmes. Az úr a farmer nadrágja farzsebéből rántott elő valamit, nem tudom mit, fegyvert vagy kést és hallottam, mondta lelőlek” Majd azért hozzáteszi, hogy semmit nem látott, hogy másnap amikor betévedtek hozzá a rendészet emberei tőlük kérdezte, mi is történt. Elmondja rábeszélték menjen el tanúskodni. Közben a rendészet vezetője pedig azt írja a rendőrségnek, hogy a két ismeretlen tanú nála jelentkezett mert olvasták a híreket a támadásról. Most ki mond igazat, a hölgy és a másik ismeretlen tanú akit a törvényszéken zavarodottsága miatt már kizártak? Egyébként egyikőjük sem.
A két tanút a rendészet vezetője bujtotta fel, mindkettőjüket erre a vallomásra kapacitálták. Hiszen a hölgy önmagát buktatja le amikor elmondja, felkérték, nem látott semmit, illetve csak egy kocsit – miközben többen parkoltak ott a másik rendész elmondása szerint is. A lényeg, hogy semmilyen Colombo kabátban nem láthatott. Annyira nem, hogy amikor elrendelték a helyszíni bizonyítási kísérletet nekem előírták, a rabosított ruhámban pózoljak.
S jöjjön a slusszpoén amikor elítéltek, megtaláltam a hölgyet a közösségi oldalán. Onnan kiválasztottam az első közös ismerősünket, hogy megtudakoljam miért tette ezt ez a tanú, mi motiválhatta, miért beszélt össze vissza a tárgyaláson. Nos, tessék elképzelni kiderült – egy volt barátom élettársa, aki őszintén elmondta – négy évi hallgatás után – hogy igazából 15 másodpercig jártak arra. Nem titkolta el, nem az az ember – ők együtt voltak ott és csak annyit láttak, a földön feküdtem és a hátamon térdepeltek a rendészek.
Ezzel már megkerestem a rendőrséget az ügyészséget is, de hat hónap még kevés volt ahhoz, hogy a két felbujtott tanút meghallgassák. Hogy miért, nem tudom, tőlem ne kérdezzék. Viszont azt is elmondom, nem titok most leltem meg a rágalmazóm féltestvérét – Őt is régóta ismerem. Vele sem volt soha semmi konfliktusom. Így vettem a bátorságot, megkérdeztem közvetítene e, hogy közjegyző vagy ügyvédi jelenléttel megválaszolja – a dzsekit miért látta hosszú ballonnak. Vagy , hogy mit szól a kedvese megállapításához. Hogy ha együtt voltak, a társa miért csak egy földön fekvő embert látott és nem ismert meg. Persze most, nagy a szám hiszen a törvényszéken a másik tanút, akit szintén kizártak a zavarodottsága okán egyszer csak a a hölgy is elmondja az igazságot – amit egyébként a tárgyaláson is megtett. Csak kissé zavarosan. Részemről egyszerű lett volna ha a féltestvére és a valamikori barátom közreműködésével ezt egy tanúk és ügyvédek előtt tisztázza. S lemondok minden jóvátételről, egyébként sem lennék olyan bosszúálló mint ahogyan ott a bíróságon lefestett.
Sőt még azt sem akarom, hogy mindazt Ő is átélje amit nekem kell elszenvednem a hazugsága miatt. Még mindig bízom, a józan észben, a megbánás eljövetelében ami még ebben a háborús miliőben is győzhet. Egyszer. Csak erre várok. A testvére a jóslásban is otthon van, nem adnám sokért, ha elárulná, mire számíthatok még ebben az ügyben.
