Miskolc gazdasági helyzetéről és az előző városvezetés
által elszalasztott lehetőségek fájdalmas következményeiről beszélgettünk Veres
Pál polgármesterrel
– Az elmúlt hetekben folyamatosan jönnek a hírek polgármesterektől és helyi politikusoktól arról, hogy az
önkormányzatok a következő
hónapokban minden eddiginél
rosszabb anyagi helyzetbe kerülhetnek. Nőnek a kiadások,
az állami elvonások továbbra
is élnek, bevételnövelésre nincs
esély. Hogy áll Miskolc?
– Miskolc elsők között kongatta meg a vészharangot 2021
év elején. Alaposan, pontosan,
tisztességesen tájékoztattuk a
miskolciakat, hogyan áll a város kasszája. Beszámoltunk az
örökölt hiányról, a kilenc évnyi rossz gazdálkodás okozta problémákról. Őszintén,
kertelés nélkül mutattuk be
a város gazdasági helyzetét.
Világosan elmondtuk, hová
vezetnek a kormányzati elvonások, bemutattuk a költségvetés szerkezetét és a takarékossági lépéseket. Ez volt a
Számadó.
– Igen, tanulságos összefoglaló volt. Viszont furcsa mód
nem alakult ki körülötte politikai vita, ahogyan az ilyenkor
szokás.
– Persze hogy nem, hiszen
az első szótól az utolsóig auditált tényadatokat tartalmazott, ahol pedig becslés volt
a jövőre nézve, azt korrekten
jeleztük. A valóságot írtuk le
minősítés nélkül: ez meg ez
történt, ez meg ez van, enynyi a hiány, annyi a bevétel,
így tudunk gazdálkodni. Azt
is elmondtuk, mi várható. Hatalmas hiányt és rengeteg kötelezettséget örököltünk, a
járvány miatt meghozott kormányintézkedések pedig további jelentős forrásvesztést
eredményeztek.
– És jobb lett, vagy rosszabb?
– Sokkal rosszabb. Ugyanis meglódult az infláció, amit
még tetézett a háború miatt
kialakuló energiapiaci káosz
és elképesztő drágulás.
– Az infláció hogyan érinti az önkormányzatot? A kormány befagyasztotta a rezsiárakat, nem?
– A lakosság számára igen,
az önkormányzatok számára
nem. Vagyis előáll az a helyzet, hogy például az önkormányzat az egy évvel ezelőtti
ár négyszereséért vásárol földgázt, de az abból termelt távhőt ugyanannyiért kell hogy
adja, mint tavaly. Vagyis a
brutális, négyszeres veszteség
az önkormányzatnál jelenik
meg. De ugyanez a helyzet az
elektromos árammal is: a tavalyi ár a sokszorosára ment
fel, márpedig az önkormányzat nem csak a hivatalban fogyaszt áramot a vízforralóhoz.
Villamosárammal mennek a
villamosok, árammal megy a
közvilágítás, a víz és hőszolgáltatás biztosításához is jelentős áramra van szükség,
ezek viszik el a város villanyfogyasztásának a legnagyobb
részét.
– Akkor az infláció miatt
nem lesz villamos és közvilágítás?
– Szerencsére itt még nem
tartunk, de minden önkormányzat dolgozik takarékossági megoldásokon, ahogy
erről már a sajtóban is olvashattunk. Több összehangolt
intézkedés eredményezhet
jelentős spórolást. És sokat
megtakarítani nem a vízforralón tudnánk, hanem például a hajnali közvilágításon, mi
is dolgozunk a lehetséges és
szükséges intézkedéseken.
– Többes számban fogalmaz.
Máshol is ez a helyzet?
– Sőt, van, ahol még roszszabb a helyzet. A megyei
jogú városok polgármesterei
ugyanezekkel a problémákkal küzdenek. Igen, a kormánypártiak is. A legutóbbi
találkozónkon nem egy sápadt kormánypárti polgármestert láttam, amikor arról
beszéltünk együtt, hogy hová
vezetnek majd a brutálisan
emelkedő energiaárak és a
kormányzati intézkedések.
– Ráadásul Miskolcnak
nemcsak ezzel, hanem a 17 évvel ezelőtti kötvények visszafizetésével is gondja van. Azzal
mi a helyzet?
– 2005-ben indította el a
miskolci önkormányzat kötvénykibocsátási programját. Akkor bocsátott ki egy
12,5 millió svájci frank értékű kötvényt (akkori árfolyamon 1 milliárd 960 ezer
forintot), többek között a belvárosi rehabilitációs programra, ingatlanfejlesztésre,
épületkorszerűsítésre, illetve a
Mechatronikai Ipari Park előkészítésére. 2006-ban történt
egy újabb kötvénykibocsátás,
akkor 10 millió svájci frank
(1 milliárd 700 millió forint)
értékben. A kötvények eredeti
visszavásárlási határideje 2013
augusztusa volt, és akkor 5,6
milliárd forintot kellett volna megfizetnie a városnak.
Az előző városvezetés viszont
módosította a határidőt előbb
2018-ra, majd 2022 augusztusára. Most a szükséges összeg
ennek már közel a duplája. A
helyzet azért is teljesen érthetetlen, mert 2014-ben az állam
átvállalta az önkormányzatok
adósságát – Miskolctól 36 milliárd forintot. Ezt is beletehették volna konszolidációs csomagba, de nem tették bele.
– Konszolidációs csomag?
Mit értünk ez alatt?
– 2014-ben a kormány úgy
döntött, hogy rendezi az önkormányzatok különböző tartozásait, hiteleit. Sok más önkormányzattal együtt Miskolc
tartozásait is rendezte, csak a
kötvényt nem.
Mintha egy családnak lett
volna autóhitele, lakáshitele
és egyszer csak jön egy gazdag rokon, hogy figyeljetek,
kifizetem helyettetek az egészet, de a családfő mégis úgy
dönt, hogy köszi, de a kocsihitelt inkább majd nyögi tovább
a család. A kötvény rendezését
nem intézte el az előző városvezetés.
– Miért nem? Politikai okokból?
– Nem tudom. Úgy gondolom, megtehették volna, de
nem tették. Viszont így a város ezen sok milliárd forintot
veszített. Most már a mi dolgunk, hogy megoldjuk, pedig
2012-ben a feléből meg lehetett volna úszni, és tudja, ez
rettenetesen bosszantó. Tudja
mennyi pénz ment ki emiatt
a rossz 2012-es döntés miatt
az ablakon? Annyi, amennyiből rendbe tehető lenne ma a
teljes városi tömegközlekedés buszostól, villamosostól,
menetrendestől. 3 percenként
járhatna a villamos, rendbe
tudnánk tenni Szirma és Martinkertváros csapadékvíz-elveztését, a város kátyúit. Ha
2012-ben meglépte volna ezt
az önkormányzat, akkor ma
9 milliárd forinttal több pénze lenne Miskolcnak. Ez rengeteg pénz.
És azt még nem is említettem, hogy csak az elmúlt három hónap inflációja is majd
egy milliárddal drágítja a
kötvényt, mert az ugye svájci frank alapú. Három hónap
alatt még egy milliárdnak
mondunk búcsút azért, mert
valaki 2012-ben rettenetesen
rosszul döntött.
– Mi ebből a kiút?
– Négymilliárd forint hitelt
kell felvennünk a kötvény viszszafizetése érdekében, ennyi
hiányzik. Erre megvan a pénzügyi konstrukció, a kormány
engedélyére várunk. (Éven
túli kötelezettséget csak kormányengedéllyel vállalhatnak
az önkormányzatok – a szerk.)
A közgyűlés először leszavazta a hitelfelvételt, és többségében éppen azok, akik 2012-ben
is rosszul döntöttek, mert nem
intézkedtek a konszolidációról.
A következő közgyűlés végül
megszavazta, mert a város érdekében muszáj kiutat találnunk. Számolunk, tárgyalunk,
alkudozunk, keressük a megoldást, hogyan ne rokkanjon
bele a város a rossz politikai
döntések egészen hétköznapi
következményeibe.
– Egy újabb hitel nem lenne
egy újabb csapda?
– Egyáltalán nem, különösen úgy, hogy a hitel lehetőséget ad arra, hogy a meglévő
forrásainkat gazdaságfejlesztésre fordíthassuk, és nem a
kötvény törlesztésére. Olyan
beruházásokra, amelyek hasznot hoznak a városnak, például iparterület-fejlesztésre.
Debrecen éppen 44 milliárd
hitelt vesz fel, és ebből 14 milliárdot iparfejlesztésre költ. Ez
pár év alatt megtérül, hiszen a
befektetőknek értékesített területből vissza lehet fizetni.
Pontosan ez a mi tervünk is.
