Mintha most látnám,
előttem állt a katowicei
buszmegállóban egy teltebb, középkorú hölggyel.
Őzbarna kalapban, seszínű
ballonban és a csőnadrágos
divat idején egy olyan széles, lenge nadrágban, amely
már majdnem ráhajlott a
cipője orrára. Hóna alatt az
elmaradhatatlan bőraktatáskájával, akár tanácsi hivatalnoknak is nézhettük.
Ám ebben a városban sokan
tudták, hogy ő az a Nagygyörgy Pál rendőr, ügyfeleinek csak Pali bácsi, a
miskolci kapitányság bűnüldözési osztályának speciális előadója. A helyi ledér
hölgyek, lányok atyuskája,
a helyi erkölcsrendészet főfelügyelője.
Hosszú ideig tervezgettem, hogy egyszer csak újra
szóra bírom. Hátha többet is elárul a munkájáról,
mint annak idején, míg hivatalban szolgált. Ám erről már lekéstem. Ballók
László meséli, a Villanyrendőr melletti fodrászat
soron kívüli vendégei voltak a város legnevezettebb
rendőrei, dr. Árnyasi Gyula, Erdélyi János, az újjáélesztett R csoport vezetője és
velük egy időben Pali bácsi
is. Megesett, hogy a hajvágás és a beretválkozás közben elszunnyadt, és csak
a mindent ható Barbon
arcszesz illatára riadt fel.
László szerint szúrós tekintetű, hallgatag ember volt.
Kollégáival ellentétben sose
büszkélkedett szakmai sikereivel.
Így aztán most úgy kell
morzsánként összeszednem a bajtársaitól, mi is
volt az ő feladata. Mint ismeretes, az állítólagos szocializmusban úgy üldözték
a közveszélyes munkakerülést, mint az üzletszerű kéjelgést. Persze mindannyian tudtuk, soha nem lesz
annyi börtön, ahová a bájaikat áruba bocsátó nőket
bezárhatnák.
Pali bácsié volt az éjszakai élet, bárról bárra járt,
és képes volt egy szimpla
mellett ücsörögve feltérképezni a miskolci leányvásárt. Név szerint ismerte a
választékot, és kedve szerint
mindenkinek felajánlotta a
lehetőséget a rendőrséggel
való együttműködésre. Tudvalevő, hogy a prostitúció és
a bűnözés kéz a kézben járnak. Pali bácsi aktatáskájában ott lapulhatott azoknak
a megbízható hölgyeknek
a névsora, akik olyan információkkal szolgálhattak, amelyekkel segíthették
a nyomozókat. A listáján
szereplők bizonyos védelmet élveztek, ami tőkepiaci
értéke nagyobb volt, mint a
korabeli bárcának.
Nagygyörgy Pál az állomány egyik legfontosabb
pillére volt, számítógépek
még nem voltak, így egyenesben keresték a kollégák.
Nem volt olyan felderítetlen
bűncselekmény, amelynek a
nyomozásához nem tudott
volna tippet adni, hová,
merre induljanak. Egyébként volt még egy különleges megbízatása is, amikor
egy ügyfeléről kiderült valamilyen ragályos nemi betegség, neki kellett felhorgolni
a megfertőzött férfiakat.
A volt kollégái szerint
testhez állóbb rendőri feladatot nem is kaphatott
volna, mint az erkölcsrendészet felügyeletét. Magának való agglegény volt,
így a munkája nem zavart
be a családi életébe. Rendőrségi tudósítóként kétszer
is beszélhettem vele, majd
mindannyiszor visszakozott a cikk megjelentetésétől. Panaszolta vagy dicsekedett – amit ő csinál, az
egy igazi sziszifuszi meló,
soha sem ér a végére. S
időnként megesik, egy-egy
ügyfele érdekében olyan
magas szintről figyelmeztetik, hogy maga sem akarja
elhinni.
Nyugdíjasként szülővárosába vonult vissza, és még
sokáig teljes erőbedobással
élvezte a hobbiját, galambászkodott. Élvezte, hogy a
szélnek eresztett madarai
mindig idejében hazatalálnak. Nem úgy, mint a hajdani gyámoltjai, az utca és
a bárok elesett tündérei.
SZÁNTÓ ISTVÁN
