Máig sem tudom, miért és
hogyan, de azokban a kilencvenes években szinte a semmiből teremtek elő a csodatevők. Elég volt három percig
két mélytányért balanszírozni a melleden és máris parafenomén lettél. Jöttek az energiát sugárzó gyógyítók, akik
jó pénzért, kézrátétellel akár
mellet is nagyobbítottak.
A Déli Hírlap szerkesztőségében kollégám, Gábor azonnal felismerte az ebben rejlő
anyagi potenciált. Elsőre csupán egy régi álomfejtő brosúrát adott ki, egy olyat, amit
már magam is rongyosra lapoztam. Majd utána, máig
sem tudom hogyan, felfedezte az ukrán Jevtusenko professzort, a gyermekgyógyász
orvost, aki egy Csernobilihoz
közeli városból Miskolcra jött
szerencsét próbálni. Gábor és
felesége lett a messziről érkezett gyógyító hazai menedzsere. Csodálatos időket éltünk
akkoriban, semmihez nem
kértek engedélyt, és az emberi
hiszékenység határai a csillagos eget súrolták. A lapkiadás
mellett meghirdettük a gyógyítást minden nyavalyára,
és már az lett a szlogen, hogy
nemcsak a fehérköpenyesek
gyógyítják a betegséget.
Egyébként Jevtusenko valóban rendelkezett különös
szellemi képességgel. Olyan
középkorú, koraőszülő, energikus, kisportolt, szúrós szemű
ember látszatát keltette. Ha
nem magam látom, bizonyára
nem hiszem el, amit a színpadon produkált a miskolci iskolásoknak a valamikori SZOT
székházban. Egy tucat fiatalt
úgy hipnotizált csoportosan,
hogy közülük egyetlen személy sem lógott ki a sorból. A
gyerekek és a felnőttek szinte varázsszóra estek transzba.
Elég volt háromméteres távolságból, egyetlen érintés nélkül
megpöckölni őket és máris,
mint valami élettelen krumpliszsákok hanyatt estek a mögöttük álló segítők karjaiba.
Valahol egy videót is őrzök a
csaknem kétórás mutatványról, amelynek leglátványosabb
részében ledermesztette vagy
lemerevítette az embereket.
Majd egyetlen mozdulattal,
két egymástól kellő távolságra
lévő székekre fektette ezeket a
személyeket, miközben a fejük
és a bokájuk között semmilyen támaszték nem volt. Hihetetlen látvány volt, a fizika
és a természettudomány öszszes törvényeivel szembe mentek a mutatványai.
Sajnálom, ma már nem tudom, merre lehet, de még máig
is kíváncsi lennék a képességeinek fortélyaira. Végül kollégám
egy valóságos egészségügyi
centrumot alapított a tudományára, nemcsak városunkban,
hanem Budapesten is.
Miután szabadidejének jó
részében a vendégem volt,
még egy különös karácsonyi
szentestét is együtt töltöttünk
egy orosz-magyar szótár társaságában. Miután kapott
egy inget ajándékba, cserébe
egy öt rubelest adott, hogy mi
sem maradjunk szuvenír nélkül. Közben még plusz viszonzásként szegény anyósomon
is segíteni próbált, enyhe gyógytornával, amelynek a következményeként két bordája
megrepedt.
Napközben a bérelt lakásában elviselhetetlen illatú
főzeteket készített, amelyeket
gyorsan elkapkodtak a páciensei. Igazi élmény volt mindannyiunknak, amikor egy szerencsi céges bulin rájött, az őt
fotózó kollégám dadog. Érdekes volt a felfedezés, mivel
soha egyetlen szót sem értett
magyarul. Ott helyben elhatározta, hogy kollégámat kigyógyítja a beszédhibájából.
Ő viszont sokszor látta már a
transzba esettek visszatérését
a valóságba, így aztán ijedtségében menekülni próbált.
Jevtusenko meg a nyomába,
futva, képregénybe illő módon
lelassította, lefékezte.
Legközelebb Gyúrcsok Józsiról és a megbabonázott
aranyéremmel gyógyító mesterről is mesélek. Mindannyian nekünk dolgoztak.
SZÁNTÓ ISTVÁN
