Ki gyújtotta fel a régi kilátót?  – megjelent a Miskolci Naplóban – a később megjelent Fehér könyvben mindvégig a forradalom hőseit okolták a faszerkezetes Avasi kilátó felgyújtásáért

A legendák velünk élnek. A
történelmet a győztesek írják.
Hirtelenjében több ilyen hétköznapi bölcsesség nem jut eszembe.
Ezek most sem véletlenül kerültek elő. Ugyanis, amikor a dolgozók gimnáziumáról írtam, többen is mesélték, az egyik neves
tanárnő férjét az `56-os forradalmat követő megtorlások idején a régi Avasi kilátó felgyújtásával gyanúsították meg.
Később kiderült, ez csupán
városi pletyka. Jómagam annak
idején többször is találkoztam a
Hunyadi utcai szökőkútnál az
idős úrral, és megvallom, nehezen is tudtam volna elképzelni,
hogy ő, kezében Molotov-koktéllal lobbantja lángra a város
egyik legikonikusabb építményét. Még kényszeríteni sem
tudták volna ilyenre.
Végül Kis József, a nemzeti levéltár megyei igazgatója segített
megtalálni a tényszerű igazságot. Karabinszky Tibor építész a
Széchenyi utca 40. szám alatti
épületben lakott, így maga is hiteles szemtanúként élte meg az
1956 októberében zajló eseményeket. Tibor 12 esztendősen,
jómagam elsősként, hétévesen,
ugyanazokat a szörnyűségeket
láttuk, éltük át a főutcai lakásunkban. Mindkettőnk emlékeiben él, hogy a Villanyrendőr
sarkán álló háznak a tetején
évekig egy otromba, tanklövedék okozta lyuk tátongott.
Végül Tibor édesapja elmondása szerint a hajdani Piva
– később Napsugár fagyizó,
cukrászda – előtt álló szovjet tank riasztólövésekkel próbálta meghátrálásra késztetni
a tüntető tömeget. Amikor a
harckocsi parancsnoka kidugta a fejét a toronyból, egy bátor asszony felmászott a tankra, és megpróbálta letépni a
vörös csillagot az usankájáról.
Ez volt az a pillanat, amikor
a páncélos ágyúcsöve meredeken megemelkedett, és egymás
után három lövést adott le.
Már az elsőnél látszott, hogy
az a sarki szuvenírbolt feletti házba csapódott. A második
találat érhette a negyvenes számú épületet. Mindkét lövedék
robbanótöltet nélküli volt. Ám
a harmadik már gyújtószerkezettel szárnyalt a kilátó irányába. Így 1956. december 11-én az
épület porig égett, sokáig csak a
csigalépcsőszerű feljárat meredt
az ég felé. Mementóként.
Tibor édesapja, Karabinszky
Gyula ez után találkozott a helyi szovjet parancsnokkal, aki
tolmács útján elnézést kért a
történtekért. Egy nem éppen ismeretlen személy megtévesztette
őket, azt állítván, hogy az épületükben forradalmárok bújtak
meg, és onnan lövöldöznek. Szerinte a harckocsi legénysége is
gondatlanságból lőtt, tévedésből.
Karabinszky Tibor a rendszerváltás után a múzeumra
hagyta azt a repeszdarabot,
amelyre édesapja egy vignettát ragasztott. Erre írta, fel
hogy ez volt annak a lövedéknek a darabja, amely a kilátót
telibe találta.
Persze az akkori újságok és a
később megjelent Fehér könyvben mindvégig a forradalom
hőseit okolták a faszerkezetes
Avasi kilátó felgyújtásáért. Talán itt az ideje, hogy annak a
helyén egy emléktábla örökítse meg, mi is történt itt. Hogy
az újjáépítéséről nem beszélek,
annak az oka, hogy egyre kevesebben vagyunk azok, akik
még ennek a tetejéről gyönyörködhettek a miskolci panorámában. Pedig jó lenne tudni,
hogy a leégett helyére került-e
az új vagy annak a közelébe.
Ez még nekem is talány.

SZÁNTÓ ISTVÁN