Több területen előrelépésre van szükség ahhoz, hogy kevesebb áldozatot szedjen a prosztatarák Magyarországon. Mindenekelőtt a betegséget nagyobb arányban kellene korai, még gyógyítható állapotban felismerni. Szintén feltétel, hogy minden beteg lakhelyétől függetlenül hozzáférjen az onkológiai munkacsoport által az aktuális irányelvekkel összhangban javasolt korszerű, személyre szabott kezelésekhez, továbbá a betegek rehabilitációja is megtörténjen. Erről prof. dr. Nyirády Péter, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának igazgatója beszélt Budapesten, a prosztatarákos betegeket támogató 10 Ezer Lépés Program rendezvényén.
– 50 éves kor felett mindenképp, családi halmozódás vagy BRCA2 genetikai mutáció jelenléte esetén pedig már 40-45 éves kortól minden férfinak indokolt PSA tumormarker vérvizsgálaton és egy néhány másodperces urológiai tapintásos vizsgálaton rendszeresen részt vennie. Indokolt lenne, hogy a háziorvos által kérhető laboratóriumi paraméterek sorába bekerüljön ez az igen olcsó tumormarker vizsgálat is és ne csak szakorvos kérhessen PSA meghatározást a laboratóriumtól. Ez a már diagnosztizált betegek követését is egyszerűbbé tenné – érvelt Nyirády Péter.
– A prosztatarák gyógyítható, de ennek feltétele, hogy kezdeti stádiumban felfedezzük. Ugyan ma már az előrehaladottabb, netán áttétes betegek jelentős részénél is érdemben javítani tudunk az életkilátásokon a kezelésekkel, ám mégiscsak jobb, ha erre nincs szükség – hívta fel a figyelmet dr. Szűcs Miklós, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika Onkológiai Centrumának vezetője. Hozzátette, hogy maguk a prosztatarákkal diagnosztizált férfiak is sokat tehetnek azért, hogy minél tovább, jó életminőségben éljenek: a napi rendszeres, legalább fél órán át tartó testmozgás, az egészséges étrend és az egészséges testsúly bizonyítottan hozzájárulhat a kezelések eredményességéhez. A mozgásra való ösztönzést szolgálja a már 5 éve futó 10 Ezer Lépés Program, és az annak keretében második alkalommal meghirdetett „45 nap alatt a Föld körül” kilométergyűjtő kihívás is.
– Több mint 20 ezer férfi él közöttünk, aki már szembesült prosztatarák diagnózissal, további mintegy 20 ezer férfi pedig a következő 4-5 évben fog szembesülni ezzel. Azt szeretnénk, hogy minél több prosztatarákkal élő férfi, hozzájuk kapcsolódva pedig más daganatos betegek, családtagok, egészségügyi dolgozók, a rákbetegekkel szolidaritást vállalók is kezdjenek el rendszeresen mozogni: sétálni, túrázni, kocogni, úszni, kerékpározni. A www.45nap.hu oldalon bárki hozzáadhatja saját teljesítményét is a számlálóhoz, térképen követhető, hogy az összegyűjtött kilométerekkel meddig jutottunk. A honlapra van lehetőség fotókat, motiváló üzeneteket is feltölteni, hogy minél több pozitív példát közzétehessünk – ismertette a kihívás menetét Kalotay Gábor, a Gyógyulj Velünk Egyesület – prosztatarákból gyógyult – elnöke.
– Egyre több adat támasztja alá, hogy a rendszeres mozgás olyan sok pozitív hatást vált ki a szervezetben, ami semmi mással nem érhető el, ez pedig a rákbetegek kezelési eredményességében is megnyilvánul. Ez az oka, hogy a Magyar Rákellenes Liga országszerte működő alapszervezetei folyamatosan dolgoznak azon, hogy a különféle mozgásprogramokhoz minél többen csatlakozzanak. A „45 nap alatt a Föld körül” kihívás keretében minden egyéni és csoportos feltöltést örömmel fogadunk és bízunk abban, hogy ez a játékos forma is segíti, hogy többen felálljanak a fotelekből – fogalmazott Rozványi Balázs, a Magyar Rákellenes Liga elnöke. – Tapasztalatunk szerint nagyobb eséllyel tesz aktívan az egészségéért az a beteg, akit erre kezelőorvosa is biztat, ezért felhívásunk minden orvosnak is szól, aki daganatos betegeket kezel vagy kontrollvizsgálatokkal követ – tette hozzá Rozványi Balázs.
A „45 nap alatt a Föld körül” kilométergyűjtő kihívás a 2017 óta a Janssen támogatásával zajló 10 Ezer Lépés Program része, melynek keretében onkológusok, urológusok, gyógytornászok és betegszervezetek fogtak össze. Változatos módokon igyekeznek segíteni a prosztatarákos betegeket és családjaikat az egészséges életmódra váltásban, valamint a tudatosságban, hogy ne passzív elszenvedői, hanem aktív partnerei legyenek saját gyógyításuknak.
