Szörfölök a Vodafone és a Telekom között.
Mihelyst valahol lejár a hűségidőm azonnal hűtlenkedek. A héten is váltottam, nyertem is havi tízezret a Telekommal. Igaz előtte sokat hezitáltam váltsak, ne váltsak, megéri e az ezzel járó hajcihő.
Tulajdonképpen megversenyeztettem a két szolgáltatót és a miskolci, volt tévészalon helyén található üzlet volt a gyorsabb és itt kínálták a legkedvezőbb tarifát. Ráadásul teljesült egy régi álmom, ugyanazzal a hívó számmal egyszerre két telefonom is lehet. Persze az átállási móka nem olyan egyszerű, két félnapom, egy teljes délelőttöm ráment a lepapirozásra. A kártyacserére, a számok átmentésére. Nem győztem a sok aláírást, miközben eszembe se jutott elolvasni miket firkantok alá. Fő a bizalom. Ne feledjem végül még kaptam egy nyolcvan ezer forintos bont, ajándékot, amelyért vehettem egy Lenovo tablettet. Ami aztán már tényleg úgy hiányzott, mint az üveges Tóthnak a hanyatt esés. Ez nem olyan kézzel tekerős, mint a valamikori szovjet borotvám, amelyet úgy kellett felhúzni, mint a vekkert. Ha keveset is, de ez is csak zabálja az áramot.
Egyébként jól tettem, hogy váltottam. Kifelé jövet – Edisonnal, a család kedvencével – észrevettünk egy tacepaot az az ajtón. Ebben az üzletben a kutyákat is szívesen látják – hirdetik. Sőt a vizes automatánál még egy eb ibrik is található a szomjas kutyusoknak. Na, ez volt az a pont, amikor teljesen megnyugodtam – ahol a négylábú hűséges barátaink ilyen becsben vannak, ott a mi helyünk. A Telekomnál – Edison helyeslő farkcsóválással jelezte a teljes elégedettségét.
