Most, te is itt hagytál drága barátnőm, egykori kollégám Pongrácz Judit. A múlt héten még együtt nevettünk emlegetve a régi időket. Veled mindig rengeteget lehetett kacagni, jó humorod, derűs lényed mindenkit felüdített.
Messze keletről indultál a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójából – ahol megismerted jó férjedet Nyitrai Pétert, a Kisalföld néhai újságíróját – majd a Miskolci Rádión át a Győri Rádióig jutottál.
Nemcsak kedves hangod szelte át az éteren az országot, de te magad is. Felkészült újságíró voltál. Jártad a megyéket Vas, Zala, Fejér megye. Hajtott a kíváncsiság; tudni és tudósítani. Akkoriban még a rádió gépkocsija vitt bennünket riportkörútjainkra. Versenyeztünk, hogy egy-egy út alkalmával ki készít több riportot. No, no – mondtad – nem a mennyiség, a minőség a fontos! Műsoraidat mindig alaposan előkészítetted. Ha kellett hozzáolvastál, a könyvtárban kutattál. Nem a szenzációt hajszoltad, sokkal inkább az értéket kívántad felmutatni. Szeretted és tisztelted az embereket.
Imádtad gyermekeidet és menyedről éppúgy áradoztál, mint a vejedről. Nyugdíjas éveidet három unokád aranyozta be. Az első érkezésének még Péterrel együtt örültetek, de a lányod két gyermekét már egyedül dajkáltad.
Gyakran beszélgettünk. Mi nem írtunk SMS-eket vagy messenger üzeneteket, mert szerettük hallani egymás hangját. Sokszor hívtál telefonon: mit tudok a többiekről, hogy van „ő”, na és „ő”, ki halt meg? Másokért aggódó szíved most neked mondta fel a szolgálatot. Vasárnap, október 23-ára virradóra már a mentősök sem tudtak rajtad segíteni. Elmentél. Kacagásod még mindig a fülemben cseng, de ez már korántsem ugyanaz, mint amikor valóban ott voltál a vonal túlsó végén. Nyugodj békében, legyen szép, örök álmotok Péterrel.
Laci barátom tősgyökeres miskolci családból származik. A mostani Király utca bérházainak helyén állt – régen lebontott – ódon családi házuk. Nagy, több generációs...
Figyelem ebben a filmben olyan jeleneteket láthatnak amelyek alkalmasak a nyugalom megzavarására. Vigyázat, ezek a filmkockák olyan szép és keserű emlékeket ébreszthetnek, amelyek...
Ilyen is régen volt. Valahányszor meghirdettük ezt a miskolci lottóházi lakást nyomban egy tucat jelentkező volt. Jelenleg viszont egyetlen komoly érdeklődő se jelentkezett....
Hallgatnak-e a háborúban a múzsák? A Zenepalota aulájában „Inter arma silent musae?” címmel kiállítás nyílt, mely a miskolci 10-es Honvéd Gyalogezred első világháborús...
Dr. Simon Gábor, a Velünk a Város frakcióvezetője petíciót indított a belváros látképét meghatározó ITC-székház bontása ellen. Az épületet a Fidesz kormány...
Emlékeim szerint Miskolc belvárosában két maszek élelmiszer boltocska volt. Olyan nagyon nem voltak kiskereskedők ebben a szakmai profilban. Egyik a képeken látható Csendom...
A Miskolci Hősök tere sosem volt valami csodálatos. Kevesen tudják, hogy a valamikori placc se volt valami tudatos tervezés eredménye. Inkább a háborús...
Egykori kollégája Hajdu Imre újságíró, az Új Észak és a Tiszaújvárosi Krónika volt főszerkesztője így búcsúzik tőle közösségi oldalán: Elment Fónagy Pista is! A mai...
Történelmi jelentőségű találkozó volt csütörtökön este a Miskolci Technika Házában. Végső soron a vasárnapi választás eredményétől, végkimenetelétől függetlenül három politikus , három egymástól...
Ha nem tanulsz, legfeljebb utcaseprő leszel. Bizonyára nem csak engem rémisztgettek ezzel. Így aztán már gyermekként kiemelt figyelmet tanúsítottam a szakma iránt. Eltöprengtem,...
Hosszú türelemmel viselt súlyos betegség után augusztus 22-én elhunyt Szepesi Sándor újságíró, a minap.hu és a Miskolci Napló felelős szerkesztője. Szepesi Sándor 2004...