Most, te is itt hagytál drága barátnőm, egykori kollégám Pongrácz Judit. A múlt héten még együtt nevettünk emlegetve a régi időket. Veled mindig rengeteget lehetett kacagni, jó humorod, derűs lényed mindenkit felüdített.
Messze keletről indultál a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójából – ahol megismerted jó férjedet Nyitrai Pétert, a Kisalföld néhai újságíróját – majd a Miskolci Rádión át a Győri Rádióig jutottál.
Nemcsak kedves hangod szelte át az éteren az országot, de te magad is. Felkészült újságíró voltál. Jártad a megyéket Vas, Zala, Fejér megye. Hajtott a kíváncsiság; tudni és tudósítani. Akkoriban még a rádió gépkocsija vitt bennünket riportkörútjainkra. Versenyeztünk, hogy egy-egy út alkalmával ki készít több riportot. No, no – mondtad – nem a mennyiség, a minőség a fontos! Műsoraidat mindig alaposan előkészítetted. Ha kellett hozzáolvastál, a könyvtárban kutattál. Nem a szenzációt hajszoltad, sokkal inkább az értéket kívántad felmutatni. Szeretted és tisztelted az embereket.
Imádtad gyermekeidet és menyedről éppúgy áradoztál, mint a vejedről. Nyugdíjas éveidet három unokád aranyozta be. Az első érkezésének még Péterrel együtt örültetek, de a lányod két gyermekét már egyedül dajkáltad.
Gyakran beszélgettünk. Mi nem írtunk SMS-eket vagy messenger üzeneteket, mert szerettük hallani egymás hangját. Sokszor hívtál telefonon: mit tudok a többiekről, hogy van „ő”, na és „ő”, ki halt meg? Másokért aggódó szíved most neked mondta fel a szolgálatot. Vasárnap, október 23-ára virradóra már a mentősök sem tudtak rajtad segíteni. Elmentél. Kacagásod még mindig a fülemben cseng, de ez már korántsem ugyanaz, mint amikor valóban ott voltál a vonal túlsó végén. Nyugodj békében, legyen szép, örök álmotok Péterrel.
Túl voltunk a szokásos reggeli lapindítón, amikor megcsörrent a telefonom. Kobold Tamás polgármester keresett, hogy találkozzunk a Búza téri piacon, mert hamarosan ott...
Júliusban elsősorban a család kedvééért nyaralni mentünk. Rokonokkal, jó barátokkal évekig csak Olaszországba indultunk. Úgy gondoltam a tengerparti fövenyen, a napágyban majd kiszellőzik...
Egy időben, egy térben több civilizáció él. Butuska, szentimentális elméleti, filozófiai teória. Így gondoltam sokáig, mígnem rájöttem, vagy rávettek misem természetesebb a bennünk...
2026.02.11. 20:23 Nem a remegés az első Megdöbbentő felfedezést tettek a tudósok, miután EEG-felvételekkel tanulmányozták a haldokló betegek agyát, és megállapították, hogy közvetlenül...
Megleptek, egy kedves ismerősöm előbányászta ezt a régi Ország-Világot. Aki nem tudná, hadd büszkélkedjek el ezzel. Szóval a hetvenes évek derekán még a...
Iskolakerülésre, mennykőként becsapódó szerelmi bánatra, csalódásra jobb elbújni a világ elől. Intim andalgásra a belváros legeldugottabb kis utcája sem annyira romantikus, mint az...
Tulajdonképpen amikor ezt a cikket átveszem, közhírré adom akár elfogultsággal is illethetnek. Hiszen jómagam is ennek az állítólagos kamerarendszernek vagyok az egyik áldozata....
Van egy ehhez hasonló tornyocskákkal teli kastély Németországban. Unokámnak is tetszik és már régóta készülünk felkeresni. Állítólag évente több százezren látogatják. Egy messziről...
Büszke vagyok a nyugdíjas találkozó megszervezésére. Immár csaknem húsz éve, hogy bevillant, mi is lenne, ha meginvitálnánk a valamikori kollégákat. Nem titok, hogy...