Most, te is itt hagytál drága barátnőm, egykori kollégám Pongrácz Judit. A múlt héten még együtt nevettünk emlegetve a régi időket. Veled mindig rengeteget lehetett kacagni, jó humorod, derűs lényed mindenkit felüdített.
Messze keletről indultál a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójából – ahol megismerted jó férjedet Nyitrai Pétert, a Kisalföld néhai újságíróját – majd a Miskolci Rádión át a Győri Rádióig jutottál.
Nemcsak kedves hangod szelte át az éteren az országot, de te magad is. Felkészült újságíró voltál. Jártad a megyéket Vas, Zala, Fejér megye. Hajtott a kíváncsiság; tudni és tudósítani. Akkoriban még a rádió gépkocsija vitt bennünket riportkörútjainkra. Versenyeztünk, hogy egy-egy út alkalmával ki készít több riportot. No, no – mondtad – nem a mennyiség, a minőség a fontos! Műsoraidat mindig alaposan előkészítetted. Ha kellett hozzáolvastál, a könyvtárban kutattál. Nem a szenzációt hajszoltad, sokkal inkább az értéket kívántad felmutatni. Szeretted és tisztelted az embereket.
Imádtad gyermekeidet és menyedről éppúgy áradoztál, mint a vejedről. Nyugdíjas éveidet három unokád aranyozta be. Az első érkezésének még Péterrel együtt örültetek, de a lányod két gyermekét már egyedül dajkáltad.
Gyakran beszélgettünk. Mi nem írtunk SMS-eket vagy messenger üzeneteket, mert szerettük hallani egymás hangját. Sokszor hívtál telefonon: mit tudok a többiekről, hogy van „ő”, na és „ő”, ki halt meg? Másokért aggódó szíved most neked mondta fel a szolgálatot. Vasárnap, október 23-ára virradóra már a mentősök sem tudtak rajtad segíteni. Elmentél. Kacagásod még mindig a fülemben cseng, de ez már korántsem ugyanaz, mint amikor valóban ott voltál a vonal túlsó végén. Nyugodj békében, legyen szép, örök álmotok Péterrel.
Nemrégiben készítettem egy összegzést, hogy mennyi potentát hivatalban lévő miniszterelnök és miniszter valamint közjogi méltóság kereste fel az Észak szerkesztőségét. Fotók alapján könnyen...
Több mint egy évtizeden át egyedüli gyerek voltam a belvárosi házban. Bejárásom volt a házmesteri pincelakástól a padlásig. Kedvence lehettem a csaknem szomszédos,...
Kincsként őrizzük drága apósom vásári díjas mestermunkáit. A templomtorony csúcsára szabott bádogkakast, a cizellált kazettát és a míves lemezvázáját. Mint díszműbádogos ezzel a...
A Miskolci Városgazda Nonprofit Kft. működése minden területén, elkötelezett a klímasemleges zöld város megteremtése mellett. Ennek legújabb bizonyítéka, az az elektromos...
Vendégeimet kalauzolom. Olyan pávatáncosan. Ide-oda csalinkázunk, terelem a figyelmüket, nézzék, amit majd én mutatok. Messziről jöttek, nem sokáig maradnak Miskolcon. Igyekszem, csak olyan...
Csuda egy történet. Szegfű Gyuri gyerekkori barátom egyszer csapott be az életben. A hatvanas évek derekán megbeszéltük, hogy találkozunk a miskolci Horváth Lajos...
Egyre nehezebb, s fárasztóbb közérdeklődésre számot tartó helyi témát találnom minden héten a szokásos jegyzetemhez. Ám ha már ezt a favágó szakmát választottam...
Legalább havonta egyszer a hypos mosószappan mindent átható szagára ébredek. Nagyon nem lep meg, hiszen előző este nekem kell kikészíteni a hullámlemezes...
Júliusban elsősorban a család kedvééért nyaralni mentünk. Rokonokkal, jó barátokkal évekig csak Olaszországba indultunk. Úgy gondoltam a tengerparti fövenyen, a napágyban majd kiszellőzik...
2021.01.19. 07:38 Meghalt Kriza Ákos, Miskolc korábbi polgármestere – derül ki a család kedd reggeli közleményéből, amit változtatás nélkül közlünk. Kriza Ákos...
Volt egyszer egy aranycsapat az Észak-Magyarországnál. Igen akkor ilyen hosszú volt a megyei lap neve. A megyei pártbizottság volt a tulajdonosa így aztán...
Ez a kép a miskolci Kossuth utcai általános iskola melletti szakszervezeti otthonban készülhetett talán 1959 nyarán. A szülői munkaközösség a gyermeknap alkalmából szervezett...
Röstellem, bevallom amolyan gyüjtögető lomos vagyok. Gyógyulófélben, miután nézegetem azokat az amerikai dokumentumfilmeket, amelyek ilyen idős embereket pécéznek ki. Tudjuk nemcsak az óceánon...