Az IBUSZ-nak története kezdetétől fogva nem csupán feladata, de kötelessége is volt tájékoztatni a közönséget, bel- és külföldit egyaránt a magyarországi turisztikai lehetőségekről.
(Fortepan / Kovács Márton Ernő)
A gőzerővel beindított reklámhadjárat során a hazai üdülő- és pihenőhelyeket, fürdőket és a magyar ipar termékeit egyaránt igyekeztek jól célzott üzeneteken keresztül megismertetni a fogékony – és fizetőképes – utazni vágyókkal. Ennek keretében készült el például az első magyar idegenforgalmi plakát, Tull Ödön festőművész keze műve, amely egy vörösen világító, ködből előbukkanó vonatot ábrázolt, illetve egy turisztikai témájú falinaptár is készült.
Az IBUSZ számos külföldi egyesülettel, szervezettel tartott kapcsolatot, Magyarországot és az itteni turizmust népszerűsítő anyagait ezeken keresztül is igyekezett terjeszteni. A Magyarország és a külföld című prospektus németül, franciául és angolul is megjelent, ezt 128 külföldi partner kapta meg. Hasonló célt szolgáltak a képes albumok, folyóiratok és kézikönyvek, például a Magyarország Képes Albuma, a Magyarország és a nagyvilág, illetve az Eine Woche in Budapest und Ungarn, ami 50 ezer példányban, illetve később a fent említett nyelveken kívül még oroszul is megjelent.
A cég leglátványosabb kiadványa az 1905–38 között megjelenő Utitervek című magazin volt. A széles utazóközönséget megszólítva adott általános érvényű tanácsokat, javasolt úticélokat, tájékoztatott a megérkezéskor várható állapotokról és viszonyokról, illetve – természetesen – ajánlotta az IBUSZ minden igény kielégítő szolgáltatásait.
A hazai idegenforgalom népszerűsítésének érdekében az IBUSZ a merészebb ötletektől sem riadt vissza. A Tátra turistaforgalmának beindítását a téli sportok támogatásával igyekeztek elérni, amihez például Durban Hansen norvég sívilágbajnokot szerződtették oktatónak. 1903-ban pedig egy őrültnek tetsző ötlettel álltak elő: nyári korcsolyázást hirdettek meg a hitetlenkedő közönségnek, akiknek aztán valóban lehetőségük nyílt erre – a Dobsinai-jégbarlangban… Az 1903-as Duna-ünnepélyt pedig még Párizsban is extravagánsnak számító módon, a Place de l’Operán elhelyezett hatalmas villanyreklámmal hirdették meg, amely Fête du Danube à Budapest feliratával csalogatta a magyar fővárosba az érdeklődőket.
A társaság természetesen a reklám hagyományos eszközeit, a hirdetéseket és plakátokat sem hanyagolta el széleskörű kínálatából. Mind Magyarországon, mind szerte Európában számos formában lehetett találkozni az IBUSZ nevével és az általa kínált szolgáltatásokkal. Képeslapok, gyufásdobozok, járműreklámok, újsághirdetések mind a cég jó hírének terjesztését, renoméjának öregbítését szolgálták.
A hírverésnek természetesen ára is volt. Az 1930-as években az IBUSZ marketing-költségvetése (bár ekkor még nem így hívták) exponenciálisan növekedett: 1932-ben 43 ezer, 1934-ben 90 ezer, 1935-ben pedig már 206 ezer pengőt költött publicitásra és reklámanyag terjesztésre. A nagyközönséget is sikerült bevonni a folyamatba: plakátpályázatott hirdettek, amelyet Pólya Tibor nyert meg Jöjjön három napra Budapestre című alkotásával, amely aztán Párizsban az idegenforgalmi plakátkiállítás nagydíját is elnyerte. (x)
