Felszámolásba kezdtem. van egy szegényes gyűjteményem régi csokis és kekszes dobozokból. Persze ezek nem akármilyenek, valamikor még adtak a külcsínre. Lásd a képeket, a harmincas évek Németországában drága réz domborműves kis és nagy dobozokba csomagolták a desszertet és a kekszet. Időnként az utamba kerültek ezek a dobozok és nem tudtam ellenállni nekik, gyűjtögettem. Most egybe vagy külön eladom. A legnagyobb érték az a két csokoládés doboz, amelybe a gyártó neve is bele lett nyomtatva. Állítólag a kancellárián volt egy sötét bajszos figura aki nagyon édesszájú volt és ezeke a márkák voltak a kedvencei. Alkuképes darabok, jegyzettek megtalálhatók a neten a gyártók. Külön történetük van. A rezsim nagy beszállítói voltak.
Szántó István
Related article
A nem védett gombák – ezt is én írtam – nem egy gyilkos galóca
Szóval bevezetőül, számolgattam, tavaly novemberében tettem le a lantot. Nem valami fényes körülmények között. A tulajdonosváltás következtében vagy következményeként úgy hajították ki a...
Az első autószalon Miskolc határában – megjelent a Miskolci Naplóban -emlékszem, akkoriban a tűzpiros dél-amerikai gyártású bogár ára egyenlő volt a nálunk forgalmazott Lada 1300-es feketepiaciéval.
Ismerik azt a legendás reklámot, hogy Kovács úr megvette első autóját, egy VW bogárhátút. Nos, drága apósom egy régóta aszalódó Wartburg kiutalását váltotta...
Jevtusenko 1990 – a nagy ukrán csodagyógyító – hipnotizált , de a Macimat ő se tudta megmenteni
Szabados Gábor kollégám kerített egy ukrán csodadoktort, egy gyermekgyógyászt, egy illúzionistát, egy hipnotizört, aki végül hónapig a nyakamon ült. Esténként nálunk vacsorázott és...
A város lelátója – ezt is én írtam – kaptatunk mintha űznének
Úgy kaptatunk az Avas tetejére, mintha űznének. Lihegve bukdácsolunk egyszerre több százan a töredezett félrecsúszott lépcsőkön. Egy szuszra talán sosem sikerül senkinek feljutni....
Az újat szokni kell – elsőre mindenki balfasz- újítás a csavarós kupak – már nem is égek annyira
Égtem mint a rongy. Így jár az aki faluról jön a nagyvárosba. Szóval kértem egy kis üveg sört. Ottakringent, az előttem is azt...
AZ AVASI HARANGJÁTÉKRA KEZDTEK – megjelent a Miskolci Naplóban
Kora ifjúságomtól különös vonzódást érzek a rádióhoz. A rádiókhoz. A nagyszobánk legmeghittebb sarkában, édesapám éjjeliszekrényén minden este világít a varázsszemes Orion. Mihelyst...
A zsidó víz – jönnek a jobbak – írásaim a legutóbbi könyvemből
Szódás vagyok. A fröccsöt, a bort, a málnaszörpöt el se tudom képzelni mással, csak buborékos vízzel. Szódapusztítók vagyunk. A spájzban mindig van két-három...
Az első szomjoltó a Pipiskén – megjelent a Miskolci Naplóban – kinek volt vízes lócája
Nagy konyhánk örökös darabja a mindenkit túlélő szálkás, fekete, vizeslóca. Rajta egy mázos vödör és egy horpadozó füles kanna. Mellette árválkodott egy puritán...
Ha április akkor a kabbalisztika lesz a terítéken – vendégünk Dr. Babits Antal, bibliakutató, zsidó bölcselő
Kivételesen most már jó előre jelezhetem, a Miskolci Zsidó Múzeum baráti körének legközelebb e hónap 18.- n, kedden lesz találkozója a szokásos helyen....
A háboríthatatlan szoba titka – a könyvemből – bármikor betoppanhat – beteljesedett a jóslat
Amikor a görög kommunista hős Nikosz Beloiannisz ös?- szefutott a Magyar Tanácsköztársaság politikai biztosával, Korvin Ottóval Miskolcon. Akkoriban készülhetett ez a kép talán...
Mégis mozog a föld – megjelent a Miskolci Naplóban – a párt jóváhagyása nélkül nem rengett semmi
Szellemjárás van a lakásunkban. Éjszaka a mosogató szárítójában felhalmozott tányérok is egymásra csúsztak. Megesik, hogy a konyhai lámpa is lengedezik, vagy a befőttesüvegek...
Olyan mint egy zsebóra, akár ezüstből is lehet – nem tudom mikor mire használhatták – egy biztos nem időmérő
Már nem is emlékszem mikor, de a közelmúltban az Erzsébet téren az egyik könyvem dedikálásakor egy ismeretlen hölgy megajándékozott a képen látható óraszerű,...
Miskolc város ékszere – Kobold Tamás ötlete – Varga Éva megtervezi – Csótai József megcsinálja
Amikor ezt írtam, szerettem volna hozzátenni illusztrációként Miskolc mindenkori polgármesterének a láncát, a város ékszerét. Nem sikerült. Most viszont mindenki megnézheti. S lentebb...
Göncz Árpád halálára – Árpi bácsi elment – amikor együtt szervezkedtünk – egy síkban kellett a kép
A Népszabadság újjá alakulásának ötödik évfordulójára óriási ünnepséget – mondjuk bulit csaptak Óbudán egy kastélyban. Útlezárás, mágneskapu és minden ami egy ilyen protokolláris...
Buli volt – hetven lettem – darabos a sikertörténet – a sors kegyeltje – az élethez szerencse is kell
Drága édesanyám minden születésnapom hajnalán pontosan fél négykor felcsörgetett, rám telefonált, hogy minden jót kívánjon. Hosszú évtizedekig izgultam, hogy, ne feledjen el. Immár...
A Szinva parti oroszlánetető – ezt is én írtam az Északba –
Vendégeimet kalauzolom. Olyan pávatáncosan. Ide-oda csalinkázunk, terelem a figyelmüket, nézzék, amit majd én mutatok. Messziről jöttek, nem sokáig maradnak Miskolcon. Igyekszem, csak olyan...
Miskolc majdnem első plázája – megjelent a Miskolci Naplóban – svindliztek az ajándék parfümmel
A nyolcvanas évek első felében végigbóklásztam a Bécs melletti nagy bevásárlóközpontokat. Ott találkoztam először a parfümöt ajándékba ajánlgatókkal. Akik végül annyi szuvenírrel szédítettek...
A kirekesztett Gömöri – ezt is én írtam – az egyik könyvemből – nekem Miskolc tényleg az első
Van Miskolcon egy csodálatos olasz, neoreneszánsz stílusú Gömöri pályaudvar, s alig látjuk. El van dugva, be van kerítve. A végül csak megépült közúti...