Volt egy barátom, Kisvárkonyi Csaba, aki élettársával együtt eltűnt a közösségi oldalakról.
Így aztán mi mást tehetnék, itt teszem közzé, soha semmikor semmiért nem jelentettem fel Csabát. Ám ennek ellenére most kaptam egy rendőrségi határozatot, amelyben megszüntetik ellene a hatóság félrevezetésének a gyanújával folytatott nyomozást. Amit nem én kezdeményeztem.
Ha neki ebből bármilyen bonyodalma keletkezett , őszintén sajnálom, s elnézését kérem. Hála a jó égnek a 18 dossziéból álló vizsgálati anyagnak, ebből kiderült, a rendőrség tulajdonképpen semmilyen nyomozást nem végzett. Csupán a beadványaim olvashatók abban a bizonyos konténerben. Illetve van egy olyan levelecske, olyan hatsoros, amely a panaszom tanulmányozásáról készült.
A lényeg, volt barátom makulátlanul tiszta korrekt és becsületes. Igazából nem is nagyon érthető miért gyanúsították volna meg ezzel a vétséggel. Nos, ha valaki nem tudná, elmesélem – ha nem jutna el hozzá a bocsánatkérésem – közöljék Vele.
Az történt ugyanis, hogy amikor a két miskolci rendész rám támadt a MIÖR akkori vezetője és helyettese azonnal felbujtott két tanút. Ellenem. Pontosan kettőt. Nem volt több raktáron. Ebből az egyik a törvényszéki tárgyaláson elvérzett, kizárták, de csodák csodája nem gyanúsították meg hamis tanúzás címén. Máig is védelmezik.
A másik tanú vallomását befogadták, az, aki képes volt azt állítani, hogy engem hosszú világos klasszikus Colombo ballonban látott. Annak ellenére, hogy nekem ilyen kabátom sosem volt , meg egyébként a rabosított ruházatom képe mindenki előtt látható. A nyomozó, az ügyész és a bíró előtt is megvolt.
Nos, a szigorú bírósági ítélet után próbáltam megkeresni Soltész Edinát, hátha elárulja a hamis rágalmazásának, a bosszújának okát. Megleltem a közösségi oldalát, ahol legnagyobb meglepetésemre az első közös ismerősünkként , Csabát fedeztem fel. Azt az embert, akinek öt éven át rendszeresen felpanaszoltam a tragédiámat. Közben elhallgatta, hogy Edina éppen vele együtt járt arra, tehát ismeri a történetet. Végül félévtized elteltével az elítélésem után Csaba elmondta – együtt jártak arra, s csak annyit láttak, a földön fekszem, és a hátamon térdelnek a derék miskolci rendészek. Majd ugyanezt – tisztelem érte – a rendőrségen is megerősítette, mire odaértek egy dulakodást látott. Szép kifejezése annak, amikor egy idős emberen erőszakoskodnak a fiatalok.
Miután kértem, hogy az ügyészségen is erősítse meg az állítását, amivel azonnal semmivé válik a párja hazugsága félrevezetés címén nyomoztak ellene. Igaz, nem nagy erőbedobással. Sajnálom.
Tökéletesen megértem Csaba hallgatását, időleges szótlanságát, elfogadom, hogy nem volt köteles magától elmondani, együtt voltak, s a párja vizionált. Tulajdonképpen az is szép, hogy ennyi idő után feltárta az igazságot. Bátor vagy! – nem véletlenül a hatvanadik születésnapodon próbáltad ki az ejtőernyőzést.
Ideje lenne, hogy ezek után az illetékesek is újra gondolják a felbujtott tanúk koholmányát. Elirigyelhetnék Csaba bátorságát!
