Hajdanán, amikor megalakult a Városszépítők
Egyesülete, vérre menő viták
zajlottak a szervezet Kós-házában. Úgy tűnt, mintha a
miskolci építészek, az Északterv agytrösztje komoly befolyással bírna a város arculatának alakítására. Hogy ez
mennyire volt igaz vagy sem,
a Pátria-tömbről megjelent
cikkem nyomán többen megerősítették, az arculati döntések nem mindig a tervezőasztalokon születtek meg.
A Széchenyi utca 3-9. számú foghíjbeépítés története
elég felemás és tanulságos. Az
északterves Rózsa Sándor válogatott csapatot hozott öszsze a Pátria-tömb megvalósításához. Csupa, a szakmából
ismerős név: Dénesi Iván,
Liszkay Károly, Kovács Lehel,
Révy Antal, Mészáros Tibor,
Várkonyi Endre, Szolgai János, Csorba Jenő és Issekutz
Mária. A belsőépítészet az
Iparterv műhelyéből került ki,
a lakberendezés Tóth Györgyné, Kovács Alfréd és Ágoston
János nevéhez fűződik.
Előttem az eredeti makett,
hihetetlen, a kétszer 17 szintes torony felső emeleteiről
látható lehetett volna az Avasi kilátó. Mindez a belváros
szívében, a több évszázados,
patinás műemlékházak gyűrűjében, szemben a Sötétkapuval és a Rákóczi-házzal
igencsak torzó lenne.
Ne feledjük, a hatvanas
évektől már állt az Ady hídi,
az Arany János utcai lottóház, majd az észak-kiliáni,
Uránia csillagvizsgálónak is
helyet adó húszemeletes toronyház. A politikai vezetés
rettenetesen büszke volt ezekre a monstrumokra, és kitüntetésszámba ment, hogy ilyeneket húztak fel Szolnokon
és Gyöngyösön is. Az utóbbit
gyakran megcsodálhattuk,
amíg nem épült meg a sztráda és keresztülroboghatunk a
városon.
Iglói Gyula bácsi – most
is előttem van, ahogyan terveivel, elképzeléseivel meglátogatta a Déli Hírlap szerkesztőségét – írásaival elhalmozta
a várospolitikai rovatot. Vártuk a kéziratait, amelyek hozzászólások százait generálta.
Mivel írásban meghagyta az
emlékeit, amit korábban is
megosztott velem, elárulom
a Pátria ház kálváriája hol
is kezdődött. Ő ott volt 1966-
ban azon a városszéli, csemetekerti munkakiránduláson,
ahol az akkori megyei párt
és a városi tanács első emberei szabadságukat töltve legelőször szóba hozták az Avas
Szálló melletti magas ház beépítését. Néhány hét múlva
már elment a tanácsházáról
a tervezési munka megrendelése, és csak a pénzhiány akadályozta meg a pokoli torony
megvalósulását.
Gyula bácsi azt is elsírta,
barátja, a tudós múzeumigazgató, Komáromy József 1971-
ben – szelíden korholva – gyilkosnak nevezte. Mivel Iglói
Gyula írta alá a Székelykert
és a Béke étterem, valamint a
Rori robbantásos bontási engedélyét.
Hogy ma már nem sörözhetünk a Székelykert boltíves
termeiben, ennek a szörnyű
folyamatnak a következménye. Hogy már csak képzeletben emlegetjük a teraszon
felszolgált csülkös, tejfölös
bableves utánozhatatlan ízét,
ezért ne az építészeket szidjuk. Gondoljunk inkább azokra a botcsinálta álmodozókra,
akik elhitték, csak ők tudják, mit akarunk, mit szeretnénk…
SZÁNTÓ ISTVÁN
