Bírósági ítéleteket nem ildomos kifogásolni, dicsérni, felemlegetni esetleg bírálni. Ez a politikusok privilégiuma. Azok olyanok amilyenek. Egyébként az igazság odaát van. Csak akkor kérdezem, mi van ideát.
Magam sem lepődöm meg, hogy ma délelőtt a miskolci igazság palotájában ismét védelmükbe vették a rágalmazóimat, a hamis tanúkat. Azt a két bátor embert, amelyek felsőbb utasításra kérésre kellő motivációval, pontosabban a miskolci rendészet volt vezetőjének – a zsarolással is gyanúsítható Kovács László Csabának – unszolására egy nem létező súlyos bűncselekménnyel vádoltak. Szívesen bemutatom őket, nevük elhallgatásával névtelenül, hol önként, hol pedig felkérésre szálltak be a bűnpártolási projektbe.
Az egyes számú Soltész Edina is ma reggel kilenc órára kapott értesítést a rágalmazás okán immár harmadszorra kitűzött törvényszéki tárgyalásra. Ugyanígy Petroci Attila kettesszámú postás sportember, aki immár hivatalosan törvényszéki ítélettel bizonyított hamis tanúnak jönnie kellett volna erre az eseményre. Végül a pulpituson a három bíró mellett még két valaki sorakozott fel, a rágalmazóim ma sem jelentek meg. Mint korábban sem. Edina és Attila életéből kimaradt ez a mai ördögi színjáték, amely már sosem szolgála magyar igazságszolgáltatás dicsőségére.
Kedélyes kedvességgel kezdődött a régen várt procedúra, nem úgy, mint egy hónappal ezelőtt. Akkor hiányzott egy bíró a háromból így az egyoldalú bemutatkozás után rögtön átütemezték a tárgyalást. Minden előrejelzés nélkül, ott közösen napoltuk el. S már akkor feltűnt, hogy a rágalmazóimat nem szédítették oda, fontolgattam, nekik akár telefonálhattak is, hogy ne fáradjanak be feleslegesen.
Ma délelőtt az igazságtalan végzéssel együtt ennek az okát is megértettem. Elmondtam mindazt, ami teljes bizonyossággal megerősíti a feljelentésemet, a két névtelen tanú provokátor, semmit nem láttak, minden állításuk förtelmes hazugság. Petrocit esetében már az ellenem hozott ítélkezés során is kizárták, hazudozás okán. Megjegyzem az illető focibíró. Ügyesen lapít, szívesen beszélgettem volna vele élet folyásáról, de az utolsó tárgyalás óta kerül.
A szőke hölgy volt, aki engemet világos hosszú klasszikus Colombo ballonban vizionált, de a bíróság annak ellenére, hogy látta a rabosított fotómat neki hitt. Majd az ítélethozatal után nagy könyörgésre beidézték a rendőrségre Kisvárkonyi Csabát, az élettársát, aki korrekt módon megismételte, amit nekem mondott. Néhány másodpercig haladtak arra, s mire odaértek a földön feküdtem és a hátamon térdelt a két rendész. Tehát a párja minden szava mocskolódás, nettó hazugság. Egyébként a rendészek közül már az egyik állítólag börtönben van hasonló bűncselekmények elkövetése okán.
Ennek ellenére a törvényszék a mai napon védelmébe vette a két rágalmazómat. Láttam, megtapasztaltam nem volt könnyű a gyors indoklás. Nekem sem, hogy békésen visszafogjam magam és türelmesen, beszólás mentesen enyhe kézremegéssel, meghallgassam a bírónőt. El sem tudom képzelni, hogy hallotta e magát, amikor azzal magyarázta a döntését, amit az első fokon is kiizzadtak. A társai engem fixíroztak, mennyire leszek képes elfogadni, amit ők fordított helyzetben nem tűrték volna el ilyen békésen. A bírónő, a tanács elnöknő érdemi mondata volt – a tanúskodás törvényes kötelezettség. Tehát ha jól értettem, a bíróságot nem az édekli, hogy mit mondanak, ha nem az, hogy tanúskodnak e. Ha már ilyen ütemben gyorsulunk jogállamiság útján, akkor a hamis tanúskodás, mint jogi kategória már is feleslegessé vált. Minek is, elég bárkit bármivel megvádolni, megnyomorítani tönkre tenni, hiszen a hazudozás önmagában mára már törvényes kötelezettség.
Bátorkodtam halkan megkérdezni, hogy a két bátor hamis tanú és rágalmazó miért nem jelent meg egyetlen tárgyaláson sem, miközben értesítést kaptak. Korábban az elnapolt találkozó idejében is szóvá tettem, honnan tudták előre, hogy a mai tárgyalás elmarad. Akkor nyugtattak, elsőre megtehetik, legközelebb elővezetik őket. Most viszont kiderült a turpiság, az igazságtalan ítélet vagy a végzés eleve determinált volt. Pontosabban az értesítésre nem is kell, megjelenni csak az idézésére, azaz a törvényszéki tanács mai tárgyalási napja csak egy elkerülhetetlen paródia volt, Nekem, akiről tudják, hogy ezt sem hagyom annyiban. Nekik meg el kellett játszani az igazszságszolgáltatási procedúrát, mintha másként is dönthettek volna. A rágalmazókat nem fárasztották, minek is, hiszen már az értesítés átvétele után rohantak a megbízóikhoz, hogy nekik teljes büntetlenséget garantáltak, amikor bevállalták a hazudozást.
Egyébként nem mellékesen jegyzem meg, van még három másik tanú – csak nem akarják őket meghallgatni, az Istennek se, még a nevüket se merik leírni, akik elég bátrak, hogy nevén nevezzék a bűnösöket.
Edina, Attila egyiköjüknek sem kívánok semmi rosszat, egyszer majd úgy is el kell számolniuk a lelkiismeretükkel, ha van maguknak, – s nem mindig az út végén, megesik, hogy útközben Majd akkor jusson eszükbe, létezett volna egy egyenes út is, maguk viszont nem ezt választották.
