Úgy tartják a börtönben lehet a legjobban elsajátítani a büntető törvénykönyvet. Az elítéltek egymás között kicsiszolódnak.
Idő van, a cellában a legkönnyebb biflázni a paragrafusokat.
Sajnos erről idáig el vagy lekéstem, nekem itt a szabad levegőn kellene kitanulnom mit lehet és mit szabad . Idáig addig jutottam, vannak egyenlők és még egyenlőbbek. Az utóbbiakat szolgálják az úgynevezett gumi paragrafusok, amelyekben egy szakember könnyűszerrel megtalálja a kiskapukat.
Alaptétel – korábban víccnek hittem, de szomorú valóság . Melyik a jó ügyvéd – természetesen az aki ismeri a rendőrt és a bírót és meg van hozzá a bizalmas kapcsolat. Mindehhez szükséges még a fentről áramló jószerencse és az egyenruhások közötti félreértelmezett betyárbecsület, hamis szolidarítás. A mi kutyánk kölyke mindennél előbrevaló, pusztuljon a férgese.
S akkor kezdem az elején. Sosem lehetnék scifi író, messze tőlem a tudományos fantasztikus irodalom, fantáziában elég szegényesen állok. Mégis megkérdezem, el tudják e képzelni, egy városi rendőrkapitányt a polgári felettese arra utasítsa , védje be a rám támadó két rendészt engem meg minden áron ítéljenek el. Mindegy miképpen, de tegyen rendet.
Ha nem hinnék el nekem, fogadják el, egy rendőr tanúja volt ennek az ördögi jelenetnek. Olyan érzékletesen mondta el, minden dramatizálás nélkül, hogy hol és mikor történt az ukás kiadása. Esküszöm nem akartam elhinni. Az idő kerekét nem lehet csak úgy visszaforgatni, de rá kellett jönnöm Bástya elvtárs élt, él és élni fog. Az illető főrendőr fogadóóráján olyan kicsorduló szívélyeséggel fogadott, elsőként, hogy teljes bizalommal osztottam meg vele ezt a közvetlenül megszerzett információt. Megdöbbenésemre nem erősítette meg, de nem is cáfolta. Inkább úgy fogalmaznék, igyekezett elbagatellizálni a történetet. Megnyugtatott, senkinek nem fekszik be. Ez úgy hangzott mint ahogyan magam is kipróbált, gyakorlott oportunistaként mondogatom – mutassanak nekem egy olyan főnököt akivel majd én nem értek egyet! Aligha találnak ilyet! Ne is keressék. Talán ezért is sikerült több mint ötven évig megmaradni az első munkahelyemen.
Szerintem jelenteni kellett volna a fentről érkező befolyásolási kisérletet. Hogy ez elmaradt, meg tudom érteni. Vannak bizonyos élet helyzetek, amikor első a család, az egzisztencia azért a nyamvadt firkászért a fene se kockáztatja már a pozicióját a közelgő nyugdíj előtt. Így aztán azt a tanút, aki ha nem is halált megvető bátorsággal, de vakmerő módon átadta a kézzel írott névjegyét, s magnóra mondta, bármikor elmondja a hatóságok előtt a sportklubban lezajlott beszélgetés minden részletét , sosem keresték meg. Sem a rendőrség , az ügyészség sem a bíróság. Egyáltalán él e még, ma leellenőrzöm. Mint ahogyan a főügyészt sem, akinek az inzultációját betudták annak, a rendésznek is lehetnek rossz napjai.
376. § (1) Közvádra üldözendő bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést.
Nem titok van egy főrendőr, nem is egy akinek már sosem leszek a szíve csücske. Palástolni sem tudta a tárgyilagosságát, felhánytorgatta, feljelentem a fél világot. Hiába mondtam volna neki, helyemben ő sem nyugodna bele, ha a támadóit védelmeznék, s őt állítanák a bíróság elé. Hiába. Rámcsapta a telefont és kerüli a személyes találkozást. Hasztalan minden szó, nem is hiszem el, hogy a beosztásában csak úgy puszta megérzésből valaki ennyire visszaéljen a hivatali hatalmával. Még az ügyészség által kapott nyomozási kérelmet is elszabotálta. Bojkotállta. Egyébként erre a helyzetekre találták ki a pozitiv és a negatív elfogultság kötelező érvényű jelentését. Például ha valaki tegnap még hivatalból egymás hátát lapogatta miként is tudna tárgyilagosan ítélkezni ha a cimboráját bemószerolják.
Nem sorolom fel az összes elutasító határozatát. Csak a lényegesebbeket.
A rendészet által kiállított rágalmazóim közül a kettes számu – polgári nevén Petroczi Attila, már a törvényszéki tárgyaláson felsült. Kizárták a vallomását, viszont kifelejtették a hamis tanúzás okán meggyanúsítani. Mentegették, a jó negyvenes deltás , sportember, játékvezető feltehetően az időmúlás miatt lehetettt ilyen zavart . Nos, így derült, ki a tisztelt bíróság meg sem nézte a szembesítésről készült friss videót. Csak az erről készült jegyzőkönyvre hagyatkozott. S még így is figyelmen kívül hagyták a hazudozásait. Erről még a későbbiekben egy külön fejezetet írok.
A lényeg, a főrendőr is kihúzta a csávából. A másik hamis tanúval együtt. Ravaszul. Írta, a tanúskodás törvényes kötelezettség. Tehát ebben a formában hazudni is lehet – törvényesen. Majd folytatja, egyébként itt csak – csak az igazságszolgáltatás rendje sérült – ennek okán kizárt, hogy én az áldozat bárkit is feljelentsek. Ide illesztettem a BTK ide vonatkozó paragrafusát:
Meg egyszer, óvatosan – hiszen míg a gépet verem nem volt semmilyen jogszabály módosítás, csűrés csavarás.
376. § (1) Közvádra üldözendő bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést.
Reggel borotválkozáskor nézem magam a tükörben – vajon lehetek e én is bárki….?
Folytatás köv. A lenti törvénycikk lesz a téma.
Vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban
296. § (1) * Aki azért, hogy a bírósági, választottbírósági vagy hatósági eljárásban törvényes jogait ne gyakorolja, vagy kötelezettségeit ne teljesítse, jogtalan előnyt kér, a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személy által kért vagy harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A címkép az a Suzuki amelyből kirángattak. Mi a fene lehet, hogy ha ezzel gurultam folyamatosan igazoltattak ha a fekete Skodámmal robogtam egyszer sem állítottak le. Magyarázat, okos ember még egyenruhában sem keresi feszkót…
