Joszif Visszarionovics Sztálin (1878-1953) forradalmárból és katonából lett politikus, majd diktátor, a történelem egyik legjelentősebb és egyik legrosszabb megítélésű vezetője volt.

Világuralomra törekedett, és személyi kultuszt épített ki. Az ő képe lógott minden szovjet középület falán, neve hallatán pedig állva tapsoltak az emberek, de az iránta való rajongás mögött valójában, a legtöbb esetben, nagy fokú rettegés dolgozott. Még saját beosztottjai is rendkívül tartottak tőle. Nemhiába, hiszen kezéhez óriási tömegek vére tapadt. Nemcsak hadifoglyoké és politikai ellenzőké, de mondvacsinált indokkal vagy pontos ok megnevezése nélkül meglincselt civil polgároké is. Milliók haltak meg az általa kiterjesztett Gulag kényszermunkatáborok keserves körülményei között.

Dublőr kerestetett

Abban az időben, amikor javában tombolt a második világháború, a hatalomra éhes, kegyetlenkedéseiről hírhedt diktátor ellenségeinek tábora egyre nőtt. Sztálin félteni kezdte az életét. Tartott tőle, hogy ha részt vesz egy-egy  politikai találkozón, akkor merénylet történhet ellene. Azt a megbízást adta az Állambiztonsági Bizottságnak, a KGB-nek, hogy keressenek olyan embereket, akik megszólalásig hasonlítanak rá, hogy a későbbiekben észrevétlenül helyettesítsék őt egyes nyilvános megjelenések alkalmával.

GettyImages-475530795

Ebben a bevett vezetői trükkben a hasonlóság csak az egyik szempont volt, a felkészültség ugyancsak kulcsfontosságúnak számított. A kiválasztott komoly tréningen sajátította el a vezető minden mozdulatát, megtanulta mimikáját, viselkedését. A szupertitkos küldetés stabil lélekjelenlétet is kívánt, hogy a dublőr soha ne essen ki a szerepéből, hiszen ha kiderül a turpisság, az óriási zűrzavart okozhatott volna. A KGB emberei a tökéleteset, pontosabban a tökéleteseket keresték.

Felix Dadaev színre lép

Felix Dadaev legalább három másik dublőr után vált a diktátor helyettesítőjévé, ám azelőtt egészen más pályára készült.

1920-ban született Dagesztánban. Családjával Groznijba, majd Ukrajnába költöztek. Ékszerészszakmát szerzett, és eleget téve a művészet iránti szeretetének, balettórákat kezdett venni. Ukrajnában az állami együttes tagja lett, de nemcsak tehetsége kapcsán emelkedett ki a többi művész közül, hanem arról is emlegették, hogy mennyire hasonlít Sztálinra. Amikor a második világháború elkezdődött, Dadaevet besorozták, a seregben pedig nemcsak hadi feladatokkal bízták meg, hanem a katonák szórakoztatásával is. Egykettőre feljutott a hír a párt csúcsáig, hogy van egy fiatal katona, aki szakasztott olyan, mint a diktátor.

– Fiatalkoromban hihetetlenül hasonlítottam a vezetőre, annyira, hogy még ugrattak is ezzel a többiek – emlékezett vissza Dadaev a KP orosz napilapnak adott interjújában.

A dublőrök után kutató KGB-nek tervei voltak vele, így amikor Dadaev megsérült a harcmezőn, és hét katona egyikeként kórházba került – ahol öten meghaltak, ketten azonban túlélték -, Dadaev számára halotti bizonyítványt készítettek, azaz hivatalosan kiírták az élők sorából. Családját is értesítették róla, hogy Felix fiuk elesett.

  • Dadaev viszont felépült, és továbbra is a seregnél szolgált, mígnem 1943-ban egy előadás után elegáns vacsorára és megbeszélésre invitálták. Ezen az estén tudta meg a majdani dublőr, hogy milyen feladatok várják. Bár Dadaev ekkor még csak huszonéves volt, mintegy negyven évvel kevesebb, mint a hatvanas éveiben járó diktátor, a háború olyannyira megtörte őt, hogy némi sminkkel korban is tökéletesnek látszó Sztálint faraghattak belőle.

– Voltaképpen 100%-ban úgy néztem ki, mint a diktátor. Ugyanolyan magasak voltunk, szinte egyforma volt a hangunk és még az orrunk is. Az egyetlen dolog, ami nem egészen stimmelt, a fülünk volt, ami elég nehezen alakítható, de festékkel azt is mélyítették, és a formát biztosító protézist is kaptam, melyet ragasztóval kellett rögzíteni, majd kicsit lesminkelni, és kész is volt – mesélte a dublőr az említett beszélgetésben.

Balra a dublőr, jobbra Sztálin látható.

Balra a dublőr, jobbra Sztálin látható.

Újdonsült hasonmásként 11 kilót kellett felszednie, és mesterségesen sárgították a fogait, mert a diktátor erős dohányos volt. Dadaev hónapokig tanulta mintaképe gesztusait, és azt is el kellett sajátítania, hogyan varázsolhat saját magából Sztálint. Erre azért volt szükség, mert nem lehetett volna megoldani, hogy a sminkesek mindenhová elkísérjék.

– Himlőnyomokat kellett készítenem az arcomra. Előbb egy, a napbarnított bőr színéhez hasonló réteget kellett felvinnem, azután egy egyszerű pirosítót, majd fém fogakat kellett a bőrömhöz nyomogatni, amik mély, forradáshelyeket imitáló nyomokat hagytak. Amikor szükség volt rá, újrafestettem az arcom. Egész nap így járkáltam, és csak este moshattam le az álcát – mondta Dadaev az interjúban.

Csak egy nagyon szűk kör tudta, hogy mi az igazság, azaz hogy Sztálin olykor nem Sztálin, hanem a diktátornak maszkírozott Dadaev. A dublőrnek is megtiltották, hogy felvegye a kapcsolatot, és kommunikáljon a családjával. Ugyan ez rendkívül nehéz helyzet lehetett a számára, azért volt rá szükség, hogy ne szivároghasson ki, mire kérték fel.

A dublőr és a diktátor.

A dublőr és a diktátor.

Dadaev feladatai

Az első megbízása annyi volt, hogy mások szeme láttára beszálljon egy autóba, a második alkalom azonban maga volt a mélyvíz: tömeg elé állt, és más párttagok vették körül.

– Tesztelni akartuk, hogy megy a dolog. Egyetlen hang nélkül terveztük lebonyolítani. Az volt a hivatalos indok, hogy Sztálin éppen nincs beszédes kedvében. De hogy, hogy nem, mégis meg kellett szólalnom, és sikerült, méghozzá Joszif Visszarionovics hangján. Ez volt a legkönnyebb küldetésem – emlékezett vissza a dublőr.

Nem véletlen, hogy Dadaev egyre nagyobb bizalmat és mind komolyabb megbízatásokat kapott. Külföldi delegációkra küldték, beolvasott a rádióban, autóban hozták-vitték mások szeme láttára, Sztálin nevében részt vett egy, a Vörös téren tartott ünnepélyen, és integetett a tömegnek a Mauzóleumról. Sok-sok évvel később derült ki, hogy számos felvételen, amelyen úgy hitték, hogy Sztálin szerepel, valójában Dadaev látható.

Legnagyobb küldetése az volt, amikor 1945-ben a diktátor a jaltai konferenciára utazott, Dadaevvel rendezték meg a hivatalos repülőre szállást, miközben a valódi Sztálin már rég Jaltában volt.

d

Bár számtalanszor helyettesítette őt, a tökéletesnek bizonyuló dublőr életében egyetlenegyszer találkozott Sztálinnal egy ötperces megbeszélés erejéig a diktátor irodájában. Mivel ezek a percek igen felfokozott állapotban teltek a számára, Dadaev alig emlékszik valamire az egészből. Csupán a diktátor mosolya maradt meg a fejében.

Sztálin halála után

A diktátor halálát követően Dadaev visszatért a színpadhoz. 2008-ban, 88 évesen, önéletrajzi könyvében hivatalosan is felfedte korábbi feladatkörét. Sztálin hasonmása ma is él: 100 éves.