Azt hitték, már mindent láttak: az igazságügyi intézmény munkatársai beszélnek a borzalma

Dr. Ricardo Nachman, az Igazságügyi Orvostani Intézet igazságügyi vizsgálati osztályának igazgatója, azt hitte, már mindent látott, aztán jött október 7.

Dr. Nachman a Kan közszolgálati műsorszolgáltatónak nyilatkozva: ,,28 éve vagyok itt, és számtalan terrortámadással kapcsolatos esetet felügyeltem. Látva a kegyetlenségét… Minek nevezzük őket? ‘Embereknek’? Nem tudom. Olyat, amit ezek a terroristák Izrael népével tettek, soha életemben nem láttam. Soha. Ilyenkor összetörünk, a mi népünk. Ártatlan emberek. Látod, milyen gonoszsággal követték el ezt a tettet”.

,,Teljesen összetört minket, mint szakembereket. Egy ponton egymásra néztünk, és csak sírtunk, sírtunk. Mi, hogy sírni látom a főnökömet? Igen, ő is sír. Kiderült, hogy mi is emberek vagyunk, szívvel, vérrel és csontokkal, élünk. Ők nem”.

A fekete szombat óta az Intézet a nap 24 órájában működik.

Dr. Chen Kugel: ,,Ezek a laboratóriumok közel 900 DNS-mintát teszteltek és profilok készültek. Ezzel egyidőben tovább folyt a munka. Egy ponton mindenki, akit nem lehetett DNS-mintával vagy ujjlenyomattal azonosítani, a bonyolultabb azonosítások, az Igazságügyi Orvostani Intézetbe kerültek, ahol most a munka nagy részét végzik”.

Sok család még mindig várja a keserű hírt. Több száz lelet és minta, a mészárlások helyszínéről hozott emberi maradványok még elemzésre várnak.

Dr. Kugel: ,,Itt foglalkozunk a legnehezebb esetekkel, azokkal, akikből nem sok maradt, nem lehet kinyerni DNS-t, akiknek nincs családjuk, aki információkat tudna szolgáltatni róluk a haláluk előttről, hogy összehasonlíthassuk az adatokat. És a munka nehéz és összetett. Több száz esetről beszélünk, és még mindig érkeznek holttestek. Éppen tegnap, egy elesett katonának tulajdonított zsákban öt különböző ember maradványait azonosítottunk”.

Dr. Nurit Bublil beengedte a Kan stábját a laboratóriumba, ahol mintákat vizsgálnak, DNS-t vonnak ki, és mindent megtesznek az azonosítás érdekében. Egy fehér zsákon „véres matrac” felirat szerepelt.

Dr. Bublil: ,,Ez a matrac a hadsereg egyik nyomozásából való, közvetlenül a házakból, a kibucokból. A matrac vérrel áztatott. Lefuttattuk az azonosítási folyamatot, hogy megnézzük, kié lehet. Nem mindennap találkozunk egy kisgyermek matracával”.

,,Ezek mind csontminták” – folytatta Dr. Bublil egy dobozt tartva. ,,Olyan holttestekből való, melyekből a lágyabb szövetek nem nyerhetők ki. Azoké, akik súlyosan megégtek, olyan folyamaton mentek át, amely teljesen elpusztítja a lágyszöveteket, és csak a csontok maradtak meg, és maguk a csontok is megégtek, és ez az azonosítási folyamat hosszú időt vesz igénybe. Itt minden darab, amit kiveszek, egy ember lehet. És ha a mi felelősségünk, hogy ezt az embert hazahozzuk, akkor megtesszük”.

Riporter: A látottak után, tud aludni éjjel?

Kugel: Altatóval tudok, de általában éjszaka hívnak, szóval… Nem annyira. A tabletták ellenére ez ébren tart.

A napokban az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet munkatársai által vállalt felelősség több, mint az áldozatok azonosítása. Az Intézet falai között formálódik az, ami hamarosan az ország valaha ismert legborzasztóbb vádiratává válik.

Dr. Kugel: ,,Mindent rögzítünk, ami ide kerül, a sérülések dokumentálva vannak. Természetesen mindent összegyűjtünk, és természetesen a végén benyújtunk egy jegyzőkönyvet mindarról, ami itt történt, és kiállunk és tanúskodunk a világ előtt”.

Dr. Kugel áldozatokról készített felvételeket mutatta a riporternek, amiket az áldozatok iránti tiszteletből nem mutatott a kamera.

,,Itt két megégett embert látunk, akiket elevenen elégettek, miközben össze voltak kötve egymással. Teljesen elégetett emberek, olyan szinten, hogy nem maradt belőlük semmi, csak hamu, mert gyúlékony anyagokat is használtak. Olyan lett, mint egy krematórium, éghető anyagokat adagoltak folyamatosan, hogy teljesen elégessék őket. Olyan embereket látunk, akiket megkötöztek, és miután megkötözték őket, lelőtték őket közvetlen közelről, kivégezték őket. Látunk embereket, akik tudták, hogy meg fogják őket gyilkolni, és látjuk a sebeket a kezükön, ahogy megpróbálták védeni magukat a golyóktól. Páratlan kegyetlenséget látunk”.

Dr. Bublil: ,,Ezért engedtük be ide a kamerákat, hogy senki ne mondja, hogy nem történt meg. Tehát senki sem mondhatja, hogy nem hallotta, vagy nem volt tudatában… nem, ez megtörtént. Vannak… Még mindig számoljuk népünk 1200 csontszövet-mintáját. És vannak… nem tudom, hány száz vagy ezer aljas terrorista. És minden itt lévő személyt azonosítani fogunk. És ha ez bármilyen módon hozzájárul a Hamász felszámolásához, akkor ez megtiszteltetés lesz számomra. Bárcsak, bárcsak. Mert nem tudunk velük élni. Túl magas árat fizettünk, túl magas árat”.

Riporter: Meglehet, hogy lesznek olyanok, akiknek sorsára sosem derül fény?

Dr. Bublil: ,,Nem akarom ezt mondani, de lehetséges. A… szakértő bennem, a laboratórium igazgatója, nem fogja ezt mondani. Nem akarom ezt mondani. Harcolni fogunk ezekért a csontokért, de ha reális vagyok, akkor meglehet”.

További anyagok a lemészároltakról és elraboltakról: itt.