SzántóGráf

Csincse tanya az ország Bakuja? – Szepesi József professzor egyetemi tanár emlékére – nemrégiben megírtam az első és utolsó találkozásunkat

 

 

Miről beszélgessünk egy kórházi váróban? Általában türelmetlenül várjuk a sorunkat közben saját nyavalyáinkkal fárasztjuk betegtársunkat. Szepesi József professzor, egyetemi magántanár kilógott a sorból. Kísérője, unokája olyan szórakoztatóan kérdezgette, vizsgáztatta nagyapját a régmúlt szokásaiból, hogy színes, széles körű tudása felkeltette a figyelmemet. Még egy negyedóra sem telt el, hogy rájöttem, nem akárkivel hozott össze a jó sorsom.

Szepesi úr csaknem kilencven esztendejével, amolyan két lábon járó lexikon. Kiderült, olaj, gáz és geotermikus energiakutatásra szakosodott. Elárulta, keserves volt az útja az elemi iskolától a Fráter György és a Lévai József gimnáziumokon át, míg eljutott a miskolci egyetemig.

Kora ifjúsága idején feltűntek neki a Csincse tanyán bólogató olajkutak. Emlékszik arra is, hogy Rákosi Mátyás, amikor ide látogatott, azt nyilatkozta, ez lesz a mi Bakunk. Mentségére mondom, nem ez volt az egyetlen és legnagyobb tévedése. Ám József akkor határozta el, hogy a műszaki pályán belül erre szakosodik. Elmondása szerint máig is termelnek ott, a két olajkút közül az egyik szivattyút most újítják fel.

Tanár úr véleménye szerint Magyarország soha nem lesz, nem lehet olajból önellátó. A két legismertebb lelőhely Hunniában, Algyő, Pannóniában pedig az amerikaiak által felfedezett zalai vidék. Tőle tudom, igazából nagy és kimeríthetetlen méretű olaj- és gázmezők csak ott alakulhatnak ki, ahol hatalmas tengerek voltak. Ebből a szempontból nincs szerencsénk, honfoglaló őseink ilyen szempontból nem mérlegelték még, hol is telepedjünk meg.

Miskolc és környéke mészkő sziklás hegységek vonulatában fekszik, ilyen helyen legfeljebb forró vízre lelhetünk. Igazi nagy kapás volt, amikor a város közelében, Mályinál sikerült száz fokos melegvízet találni. Ettől nem messzebb, Mezőcsátnál van még hasonló hőforrás. Majd érdemes még megemlíteni Eger környékét, ahol ezerszámra végeztek olajkútfúrásokat, végül Demjénnél sikerült meleg gyógyvizet találni.

Közben elárulta, arrafelé komoly konfliktusba keveredtek a bikavért termelő szőlőtulajdonosokkal. Hiába tárták fel, hogy az ültetvények helyén akár gáz vagy olaj is rejtőzhet a Föld méhében. Hiába végeztek vagy 10 ezer sikeresnek tetsző fúrást, a bortermelők akarata győzedelmeskedett. Noha arra már elég vulkanikus a föld, tehát lett volna esély egy nagyobb lelőhelyre.

Szepesi József bejárta a világot, tudását megosztotta Irakban, Németországban, Horvátországban és még Norvégiában is. Ahol simán elsajátította a felfedezőmunkát segítő szimulátor használatát. Az egyetemi katedrán állva sem hanyagolta el a terepmunkát, bölcsen vallja, a tudománya csak úgy gyarapítható, ha ott van a feltárásoknál, fúrásoknál. Az űrből tökéletesen szkennelhető a domborzat, de hogy mit rejt, a mély, ahhoz bányászni kell.

Mérnök úr privát öröme, büszkesége, unokája, aki követi a pályáját. Szepesi Zsolt most éppen egy norvég, tengeri olajfúró tornyon dolgozik. Ha nem is naponta, de sűrűn konzultálnak szakmai kérdésekben. Ha egészsége engedné – miért is, ne hiszen még a kilencedik ikszet sem lépte át – maga is elszegődne egy ilyen izgalmas olajkutató bázisra.  Mert ahogyan mondják, a jó mérnök is holtig tanul.

 

 

 

Exit mobile version