Lehet, hogy elment az eszem, de máig is bízom az igazságszolgáltatásban.

Időnként megrendül a bizalmam a szolgálunk s védünk szlogen valóságtartalmában, de tudom, hiszem és remélem  a rendőrök zöme becsületes, jogkövető és részrehajlás nélkül teszi a kötelességét. Lassan hét év után elfelejthetném , hogy két magáról megfeledkezett miskolci rendész minden ok nékül rám támadt és olyannal rágalmazott meg amelyet még álmomban sem követtem volna el.

Mentségükre szóljon,  miután földre vittek hetven évesen a nagy semmiért és a kezeimet hátrabilincselték sok mocskos hazugságot kellett kitalálniuk, hogy kimenekülhessenek a saját csapdájukból. Rájuk már haragudni sem vagyok képes, főleg azok után, hogy Szabó Krisztián az aktívabb  volt rendész, aki hasonló ügyek kapcsán már régen lebukott, s  nem egészen burkolt vallomásában megírta, ő már jó útra tért.

Tartalmas levelében nemcsak életvezetési tanácsokkal látott el, hanem kifejtette a történet lényegét. Elárulta, a tanúkat, a felbujtott rágalmazókat nem ő és nem a társa kajtatta fel hanem a rendészet vezetője, Kovács László Csaba, az aki később megzsarolt, s azt javasolta, a védelem tanújaként leleplezi az ármánykodókat. Szabó most felfedte, az igazságot, hogy csak hárman, mi hárman tudjuk mi is történt 2017 novemberében a nagy posta előtti járdaszakaszon.

Tehát a két eszement, a rendészet által delegált tanúk minden szava mocskos hazugság. Ki tudná jobban mindezt mint maga Szabó Krisztián a harcos,  volt rendész.

Próbáltam számon kérni tőle, hogy honnan vette azt a sok hazug rágalmat, hogy lelövéssel fenyegettem és deszantosnak mondtam magamat.  Szabó úr megválaszolta – őket Lengyel Roland a rendészet vezetője vitte a helyszínre fotózásra, Szabó és Tóth uraknak  minden nyilatkozatot megtiltottak. Tehát mint ahogyan a tárgyaláson is vallották ezek az aljas  rágalmak a rendészet volt  igazgatójának,   irodalmi munkásságának az elemei.

Nos, ezek után jobb későn mint soha előzetes bejelentkezés után az ügyvédemmel feljelentést tettünk a miskolci rendőrkapitányságon, ez volt a legközelebb. Jeleztük,  minden dokumentum rendelkezésünkre áll, a hamis tanúk felelősségre vonásához. S a hivatali hatalmával,  alapos visszaéléssel gyanúsítható személy zsarolási kisérletét igazoló hangfelvétel is. Cáfolhatatlanul.

Többek között az is, hogy amikor Tóth Tamás rendész – máig is aktív,  a járdán parkolókra specializálta magát, hiszen nincs könnyebb meló mint a békés autósokat vegzálni , bűnözők után futni már  terhes, nem neki való – pontosan 13. óra 48.perckor  segítséget kért a rendőrségtől egy személy igazoltatásához.  Irásos jegyzőkönyv és hangfelvétel bizonyítja ezt.  Miközben jómagam  már régen a földön fekszem sokkos állapotban hátrabilincselve, hangosan segítségért kiabálva. Tóth Tamás kezében pedig ott vannak az irataim, amelyeket saját szavai szerint teljes együttműködéssel adtam át, szó nélkül.

Így aztán a két miskolci rendészet által delegált rágalmazó és hamis tanúk elleni feljelentésemet , végre valahára a miskolci kapitányságon előírásszerűen korrekt módon átvették, rögzítették. Mi az ügyvédemmel abban a hiszemben léptünk ki a kapitányság kapuján, hogy ennyi év elteltével megmozdul a szerv.  Jó írányba! Mertem remélni, beidézik  Soltész Edina egyes számú tanút aki orbitális hazugságokkal vezette félre a nyomozást. Azt a hölgyet aki magától mondja el, nem látott semmit, másnap kérdezte meg a trafikkjában , fiúk mi történt a posta előtt, s nem akart tanúskodni, de Kovács László Csaba rábeszélte. Petróczi Attilára nem vesztegetném a karaktereket, ő már a törvényszéken felsült a gyülöletes hazugságával. Ő az aki önként jelentkezett, hogy mindent látott, túltolta a biciklit – látta a matt fekete pisztolyt megvillani az őszi napfényben, de mint volt katona később pisztolyra módosította az élénk fantáziája.

Egy hét sem telt el, s a feljelentést a vármegyei főkapitányság magához vonzotta. Hogy miért is?  Állítólag a városnak beszükült a jogköre. Annyira, hogy egy hamis tanúskodás felgöngyölítésére már nincsen hatáskörük. Kérdés, hogy amikor a feljelentést tettük ezt miért nem tudták az illetékesek.

Megjegyzem az ügy megjárta már a vármegyét, s ott az egyik vizsgáló csípőből  minden nyomozati cselekmény , minden szembesítés, meghallgatás nélkül megszüntette az eljárást. A következő indokokkal – állítólag , telefonos távdiagnózis szerint mentálisan sérült lennék, ezért tesznek egy nagyot a feljelentésemre. Majd azt találták ki, hogy egy jogerős bírósági tárgyaláson elhangzott vallomást nincs joguk felülvizsgálni.  Pedig az ügyészség kérte – ezek szerint ott nem tudták mit szabad és mit nem. Később , igaz, hogy sérült az igazságszolgáltatás rendje, de nem én vagyok a sértett, tehát nem vagyok jogosult a feljelentésre. Ezután is volt még  egy trükkös szabotálás – állítólag a tanúskodás törvényes kötelezettség tehát ennek okán nem lehet vizsgálni a vallomás tartalmát.  Csak az a kérdésem, hogy akkor a bíróságon miért figyelmeztetik a tanúkat az igazat mondásra?

Kedves Olvasóim, idáig is megköszöntem a kiállásukat, az együttérzésüket. Volt szerencsém olyan ügyésszel, rendőrrel is találkoznom akik kifejezték az empátiájukat és kitartásra búzdítottak. Most is megköszönöm a segítségüket, ha levelemet minél szélesebb körben megosztják, s várom azokat a jogászokat, potentátokat, akik tanácsot adnak, hol hogyan miként lehet ezt a csatát megnyerni, hogy még életemben visszakaphassam az elorozott becsületemet.  Sokan kérdezték, mi a frászt akarok, mentesítettek minden joghátrány alól, akár köztársasági elnöknek is jelölhetnek.

Nos, mindannyiuknak üzenem, Aranytollas újságíróként ,  54 esztendeig tartó,  egy szerkesztőségben töltött munkásságom végeztével 2017 novemberében úgy kellett távoznom, hogy még az íróasztalomat sem takaríthattam ki. Ellenségeimnek se kívánom ezt az elkeseredettséget.

Így talán megértik a keserűségemet….

Hozzászólna, véleménye van, esetleg támogatná az igazság kiderülését – előre is köszönöm – 20 2192391  vagy info@szantograf.hu  Az is segítség ha széles körben megosztja.