Balul sült el a mesterterv. Egy belvárosi új fagylaltozót próbáltunk újszerű módon népszerűsíteni a kilencvenes években. Ingyen. Olyan kivágható ötven forintos bonokat jelentettünk meg a lapban, amelyeket egy gombóc fagyira válthattak a centrum áruház melletti kis cukrászdában. Úgy gondoltam ezzel a húzással nő a példányszámunk. Az egy hétre tervezett kampány fergeteges sikert eredményezett. Még a nyomdai selejtes lapok is gazdára találtak, a fagylaltozó előtt az Ady hídig kígyózott a sor. Túlnyertük magunkat, idő előtt rákényszerültünk az ingyen fagylaltoztatás felhagyásával.
A jeges csemege nem új találmány. Már a római kori lakomákon is felszolgálták. Mindig is szerettük a hűsítő édes nyalni valót, de a rendszerváltás előtt kevés helyen kaptunk igazi főzött fagylaltot. Az állami vendéglátóhelyeken megmaradtak a poros készítésűeknél. Az igazit kevés helyen árusították, a Napsugár, leánykori nevén az olasz Piva cukrászdában kínálták a legjobb csokis, citromos és a vaníliásat. A hetvenes években Miskolcon itt állították fel az első két csigaszerű csemegét osztó fagylaltos automatákat. Feltételezem a poros aromáknál merő óvatosságból sokáig megmaradtak.
Mi a helyzet jelenleg. A nagy cégek évszaktól független jégkrém kínálata uralja a piacot. Ám jó időben az utcai nyilvános fagylaltozók egymást érik a belvárosban. Talán ennek a következménye az egyre élesedő verseny a kíméletlen konkurencia harca. Kisgergely Zsolt szakértőként úgy látja, vannak bizonyos ízek, amelyek őrzik a hegemóniájukat. A vásárlóknak egyre nehezebb a választás miután sok az idáig számunkra ismeretlen egzotikus gyümölcsízesítésű csemege. Ma már minden magára valamit is adó cukrászda a legújabb olasz receptúrával csábítja magához az édesszájúakat. Közben rendre megjelennek az avantgárd kolbászos, tepertős vagy a gombás fagylaltok, de igazából egyikőjük sem arat valami nagy sikert. Zsolt nemrégiben egy francia séf megrendelésére gulyásosat szállított egy fogadásra. Belegondolni sem jó egy ilyen kreációba, hiszen ha még szemmel el is fogadjuk az ilyen újdonságot, az illata már elriaszt a megkóstolásától.
Jó e az albán fagyi? A vásárlók az olcsósága miatt preferálják vagy a minősége okán. Nos, a szakértő véleménye szerint a balkáni technológia eltér a hazaitól. Egy hagyományos tégelyben a szabvány szerint négy rétegnek kell összeállnia, náluk jó, ha kettő van. Az albán fagyi felfújt és ennek következtében a hozzáértő ínyencek ezt kiszúrják. Nyalásakor olyan érzetük van, mint amikor száraz szeles időben szőlőzsírral kenjük az ajkunkat.
Máig is dívik a hagyományos vizes tölcsér az, amelyikbe még a kedvencemet a téli fagyi csoki krémet is töltik. Ám a cukrászdák többségében már régóta jelen van az ízesített kagylós és csákós tölcsér is. S, hogy mi kell a jeges csemegéhez, nos, tej, aroma színezék és töltőanyag. Lehetőleg mindenből a természetes, a jó mester kerüli a szintetikus hozzávalókat. Már csak azért is, mert ilyen esetben a különböző allergiára hajlamosak kedvéért ki kell írni, fel kell tüntetni az alapanyagok listáját. Egy ilyen felsorolás akár el is riaszthatja a vásárlókat.
Zsolt elárulja a klímaváltozástól való aggodalom hozzájuk is begyűrűzik. Tény, az igazi fagylalt a főzött receptúra. Ám mostanában Olaszországban az energiatakarékosság szellemében terjed a hideg eljárásos készítmény. Az apró gyümölcsdarabkákkal cicomázott fagyinál szakértő legyen a talpán, aki képes a hidegest megkülönböztetni a főzöttől.
Hogy nekem melyik a legjobb és a legízletesebb. Ezt már ne tessék keresni. Gyerekkoromban a népkert árnyas fái között a játszótér mellett cikázott Micu bácsi a kuktakalappal a fején amolyan Bagaméri stílusú triciklijével. Két jeges tégelyből kanyarintotta, kanalazta a csokisat és a kávésat. Gombóconként ötven fillérért. Ugyanezért ma akár ezret is fizetnék, hiszen a jósok szerint az idén a minőségiből a hatszáz forintos is olcsónak számít majd.
