Begőzölünk a benzin párájától a hatvanas évek derekán.
Vírusos, motoros lázban égünk, jönnek a Schwalbe, az
MZ és a Jáva 05-ös ötven köbcentisek újak, használtak,
leharcoltak, s mi kora tavasztól késő őszig koradélutántól
sötétedésig brügettünk, tekergünk a városban. Bütykölünk
a garázsban, az udvaron, s a pincében. Patikás ricinussal,
s feketén szerzett gyertyákkal tuningolunk. Ha megáll, a
tudomány szaladunk a veterán motorosokhoz, Dugó bácsihoz
a Búza térre, Szalai Zoltánhoz vagy az Ady híd mellett
sorjázó mesterekhez. A kismotoros bandából emlékszem
Csermák Attilára és a közelmúltban elhunyt Kerékjártó
Dénesre. Fogy a memória, ám sose felejtem – egyikőnk a
Várszegi Karcsi a régi tapolcai úton fennakad a sorompón.
Ez a tragédia elgondolkodtató, sokkol, mindannyiunkat
megzaboláz, egyszerre kijózanodunk az őrült sebesség
mámorából.
Még nem is sejtjük, hogy Miskolcon az ötvenes évek derekáig
szinte tömegsport a motorozás. Az MHSZ elődjében,
a Szabadságharcosok Szövetségében
sokan versenyeznek.
Még a Széchenyi úton
is rendeznek bajnokságot. A
régi képek tanúsága szerint
az Ady hídnál volt a rajt.
Látszanak rajta az elnyűhetetlen,
traktorüléses 125-ös
Csepelek. Az indulók között
már Velencei János, Kuksi a
sztár. Tomi, Velencei Tamás,
a fi a, apja tökéletes reinkarnációja.
Bohókás amerikai
csillagos sisakjában ugyanolyan
élvezettel bömbölteti
az 1500 köbcentis motorját,
mint Kuksi. Annyi a hasonlóság köztük, hogy nem is
csoda, egymással nehezen értenek szót. Tomi az amerikai
emigráció idejét, jómagam pedig Kuksi utolsó miskolci
éveit eleveníti fel.
A kilencvenes évek elején végleg haza húzza a szíve
Miskolcra. Ám előtte sorra, egymás után hétszer nyeri meg
az északi, a kelet amerikai legnagyobb terepmotoros bajnokságokat.
Még nincsenek japán csodamasinái, egyszerű
gyári Jáva 250-esekkel arat a 350-es és az 500-asok mezőnyében
is. A jenkik nem hiszik el az erőforrás űrméretét,
leellenőrzik, majd bocsánatot kérnek tőle. Az se megy a fejükbe,
hogy menetközben, miként forrhat össze a motoros
a motorjával, úgy, ahogyan csak ő képes erre. A fi át korán
nyeregbe ülteti – nem nehéz rávenni –, majd annyit mond –
a gázt adjad, a féket csak akkor húzd, ha berezelni készülsz.
New Jerseyben egy Peugeot kereskedést vezetnek, amikor
Tomi egyik legjobb vásárlója különös módon tér be a szalonba.
Az öreg ügyvéd, aki mindig magában jön az autókért
most nagy felhajtással, testőrökkel állít be a szalonba.
Cyrus Vance, a Carter adminisztráció külügyminisztere
nem felejti el, hogy minden autóját egy magyar fi útól vette.
Személyesen kéri fel, hogy utazzon vele a Szent Korona
átadására, Budapestre. Tomi örül az ajánlatnak, majd ki
bújuk a bőréből, ám az éppen akkor betegeskedő apja
otthon marasztalja. Máig sajnálja, hogy ezt elszalasztotta.
Így amikor először jön haza, első útja a Nemzeti Múzeumba
vezet, akkor még ott őrzik a legszentebb magyar ereklyét.
Közben, Kuksi Miskolcon az utak császára. Sűrűn megcsípik
a bravúroskodó motorost a Ladás rendőrök. Ám
amikor leveszi a bukóját, s felismerik, az amerikai ősz öreg
vagányt megbocsájtanak neki. Hálából tanítgatja a motoros
rendőröket olyan trükkökre, amiről még fogalmuk
sincs. Így aztán semmi gond, amikor Miskolcról Bécsbe
alig két és fél óra alatt száll, de hogy száll, repül egy pótabroncsért.
Időnként magam is megülöm a garázsunkban
parkoló ezres vagy még nagyobb Hondát, Yamahát vagy a
Kawasakit. Beöltözök és óvatosan körbegurulok a városon.
Lekuksiznak, megállítanak, hátba veregetnek, a rendőrök
díszkíséretet ajánlanak, s ez nem az amerikai rendszámnak
szól. Ha szabadulni akarok, azt teszem, amit ő csinál.
Megtekerem a Brummi gázkarját, bőgetem, a hangja, mint
a légvédelmi szirénáé, megremegnek a környező házak
ablaktáblái, majd röstelkedve arrébb megyek. A böhöm
motor mintha azt dohogná, hogy jövök én ehhez, ez csak
a Kuksié.
1995-ben, alig 63 esztendős, amikor búcsúztatják a mindszenti
temetőben. Motorosok százai várják a jelet, hogy egy
mindent megrengető gázfröccsel búcsúzzanak. Legnagyobb
kedvence a sír mellett áll. A mindig pöccenésre induló
gép megadja magát. Nem jön ki hang a kipufogóján.
Majd Tomi is hazajön – Tibolddarócra az ősi családi fészekbe.
Keresné apja találmányát, a félig készre álmodott
csodamotort, de nem leli. Csak a szabadalmi leírás maradt
utána. Megtalálja Brummit és neki az első köszörülésre felbőg.
Megtankolja a kiszáradt járgányt, felpattan rá és meg
se áll vele Debrecenig. Végig bőgeti, ahogyan az apjától
látta, hallotta. Közben furcsa érzése támad – mintha Kuksi
ülne mögötte. Még hallja is – fiam a féket csak akkor húzd,
ha berezelsz…
Brummi megnémul – megjelent az Északban – patikás ricinussal tuningoltunk
